Az egyes személyeket, házaikat, földjeiket és a kisebb-nagyobb települési, származási egységeket általánosságban védelmező istenektől különböznek azok, akik az emberi tevékenységnek, a termelő munkának egyes folyamatait viszik sikerre. A vallástörténeti kutatás ezeket a „funkcionális” isteneket – egy római szakkifejezés eredeti értelmét némi önkényességgel kitágítva – a numen összefoglaló névvel jelzi.

A római vallástörténetnek egy tekintélyes iskolája pedig bennük (a megszámlálhatatlanul sok numenben), „az emberi tevékenységek legapróbb fázisának védelmezőiben” látja a római istenfogalom kialakulásának legősibb rétegét. Így pl. a mezőgazdasági munkák 12 „isten” védelme alatt állanak: Vervaetor (az ugar feltörője), Redarator (a rögök felaprózója), Imporcitor (a barázdavonó), Insitor (magvető), Obarator (talajegyengető), Occator (boronáló), Sarritor (gyomláló), Subrunoinator (utógyomláló), Messor (arató), Convector (terményszállító), Conditor (raktározó), Promitor (aki a magtárból a terményt előhozza) (vö. Servius: Ad Georg. 1,21).

Hasonlóképpen különféle numenek segítenek a favágásban, vagy akár – hogy máshonnan vegyük a példát – a házasságkötési aktus beteljesítésében.