A római naptár – akár a mai közhit is – ismerte a „balszerencsés napok” fogalmát. Ilyennek tekintették a hónap három kiemelt napját követő, valamint az azokat megelőző negyedik napot. Ezeknek a hiedelmeknek eredetét már nem ismerjük.
Verrius Flaccus itt idézett elmélkedése történeti okokkal magyarázza őket: első ízben i. e. 390 júliusában fordult elő, hogy római hadvezér az Idus utáni napon (ez esetben július), Quintilis 16. napján mutatott be áldozatot, és utána csatát vesztett. Ezt a történeti magyarázatot fogadja el Ovidius is.

Verrius Flaccus írja A szavak jelentéséről című művének negyedik könyvében, hogy azokat a napokat, melyek nyomban a Kalendae, Nonae és Idus után következnek, s melyeket a köznép tudatlanul „nefasti” -nak nevez, az alábbi ok miatt tekintik gyászosnak:
Miután a senonok gall törzsétől visszafoglalták a várost [Rómát], Lucius Atilius a senatusban szót emelt amiatt, hogy Quintus Sulpicius tribunus militum, mielőtt az Allia folyónál a gallokkal megütközött, a hadi siker érdekében a szent áldozatot az Idus utáni első napon mutatta be; ezt követően a római nép hadserege egy szálig elpusztult, s harmadnapra rá a várost is elfoglalták a Capitolium kivételével; erre több senator megjegyezte, hogy emlékezetük szerint valahányszor a háború sikeréért a Kalendae, Nonae vagy Idus utáni első napon mutatott be áldozatot a római nép tisztviselője, ama háború következő csatája az állam számára balul ütött ki. Ekkor a senatus az ügyet a pontifexek elé utalta, hogy úgy határozzanak, amint jónak látják.

A pontifexek megállapították, hogy ezeken a napokon egyetlen áldozati szertartást sem lehet kedvező fogadtatás reményével végrehajtani. Sokan gyásznapnak tekintik, és kerülik a Kalendae, Nonae vagy Idus előtti negyedik napot is. Megkíséreltük felkutatni, milyen vallási hagyomány őrződött meg ebben a szokásban. Erre vonatkozóan már semmiféle írást nem találtunk, csupán Q. Claudius Évkönyveinek ötödik kötetét, mely azt állítja, hogy a cannaei ütközetben elszenvedett borzalmas vereség az augusztus hónap Nonaeja előtti negyedik napon [augusztus 2.] történt.


(Gell.: N. A 5,17)