Évszakok

Az évet kisebb egységekre osztották. Már korán megtaláljuk az évszakokra (aetas) való tagolást. Négy évszakot ismertek: a tavaszt, melynek latin megnevezése (ver), a ;,felragyogni” jelentésű szanszkrit gyökből származtatható, és a görög ear tavaszt jelentő szóval rokon, a nyarat (aestas) a meleg évszakét (aestus = forróság, hőség), amikor a Kutya (Canis) csillagkép fenn van az égen (vö.: kánikula); a két évszakot követi a bús, borongós ősz (latin megfelelője az autumnus szó etimólógiája vitatott); végül a viharokban gazdag „frigidus annus”, a tél (hiems) zárja a sort.

Az egyes évszakok neveit felfedezhetjük a neolatin nyelvekben (olasz: primavera, estate, autunno ; spanyol : primavera, verano, autumnal stb.).


Hónapok

Az évszakoknál kisebb egységek a hónapok (mensis). Az antik ember az év hónapokra való tagolását Romulusnak tulajdonította. A mondabeli időkben még csak 10 hónap volt a naptárban. Az első hónap március volt, s így lehetett a szeptember, október, november, december a hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik (september-7 , october= 8, november= 9, december= 10). Csak utólag egészült ki a hónapok száma meg kettővel.
„Majd Numa Janusról, meg a holtakról nevezett el kettőt, és ezeket tette a többi elé . . . „
(Ovidius : Fasti I. 43-44.)

Világosít fel bennünket Ovidius a már többször idézett Fasti-ban. Azaz a korábban már említett Numa Pompilius emelte a hónapok számát 12-re, ő volt az, aki a január és február hónappal megtoldotta az évet.

A kezdet és a vég istenének hónapja valószínűleg már Numa korában az első helyre került, míg a halottak hónapja vagyis február, egyelőre még az utolsó, vagyis a 12. volt.E reform után tehát a január lett az esztendő kezdő hónapja, s örökölte a márciusi szertartások, szokások egy részét. Így pl. a consulok korábban március 1-én léptek hivatalba, a köztársaságkor végén azonban már január 1-én tartották beiktatási szertartásukat.

Julius Caesar idején a február már a második helyen állt a hónapok sorában, s az óévet a december búcsúztatta.

A legősibb római hónapok igen eltérő hosszúságúak voltak: a március pl. 36, a szeptember pedig csak 16 napig tartott. A romulusi év hónapjai 31, vagy 30 napot számláltak, a Numa Pompilius által bevezetett holdhónapok közül a március, május, július és október 31 naptól, a többi 29 napból, a február pedig 28 napból állt.

A Julianus-náptár a páros hónapok napjainak számát 30-ban, a páratlanokét 31-ben, a februárét 29-ben határozta meg; ezen a beosztáson módosított később Augustusi e. 8-ban, amikor a februári napok számát eggyel csökkentette, az augusztusét eggyel növelte, – s így is maradt mindmáig.