logo

XIX Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az év kisebb egységei

Évszakok

Az évet kisebb egységekre osztották. Már korán megtaláljuk az évszakokra (aetas) való tagolást. Négy évszakot ismertek: a tavaszt, melynek latin megnevezése (ver), a ;,felragyogni” jelentésű szanszkrit gyökből származtatható, és a görög ear tavaszt jelentő szóval rokon, a nyarat (aestas) a meleg évszakét (aestus = forróság, hőség), amikor a Kutya (Canis) csillagkép fenn van az égen (vö.: kánikula); a két évszakot követi a bús, borongós ősz (latin megfelelője az autumnus szó etimólógiája vitatott); végül a viharokban gazdag „frigidus annus”, a tél (hiems) zárja a sort.

Az egyes évszakok neveit felfedezhetjük a neolatin nyelvekben (olasz: primavera, estate, autunno ; spanyol : primavera, verano, autumnal stb.).


Hónapok

Az évszakoknál kisebb egységek a hónapok (mensis). Az antik ember az év hónapokra való tagolását Romulusnak tulajdonította. A mondabeli időkben még csak 10 hónap volt a naptárban. Az első hónap március volt, s így lehetett a szeptember, október, november, december a hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik (september-7 , october= 8, november= 9, december= 10). Csak utólag egészült ki a hónapok száma meg kettővel.
„Majd Numa Janusról, meg a holtakról nevezett el kettőt, és ezeket tette a többi elé . . . „
(Ovidius : Fasti I. 43-44.)

Világosít fel bennünket Ovidius a már többször idézett Fasti-ban. Azaz a korábban már említett Numa Pompilius emelte a hónapok számát 12-re, ő volt az, aki a január és február hónappal megtoldotta az évet.

A kezdet és a vég istenének hónapja valószínűleg már Numa korában az első helyre került, míg a halottak hónapja vagyis február, egyelőre még az utolsó, vagyis a 12. volt.E reform után tehát a január lett az esztendő kezdő hónapja, s örökölte a márciusi szertartások, szokások egy részét. Így pl. a consulok korábban március 1-én léptek hivatalba, a köztársaságkor végén azonban már január 1-én tartották beiktatási szertartásukat.

Julius Caesar idején a február már a második helyen állt a hónapok sorában, s az óévet a december búcsúztatta.

A legősibb római hónapok igen eltérő hosszúságúak voltak: a március pl. 36, a szeptember pedig csak 16 napig tartott. A romulusi év hónapjai 31, vagy 30 napot számláltak, a Numa Pompilius által bevezetett holdhónapok közül a március, május, július és október 31 naptól, a többi 29 napból, a február pedig 28 napból állt.

A Julianus-náptár a páros hónapok napjainak számát 30-ban, a páratlanokét 31-ben, a februárét 29-ben határozta meg; ezen a beosztáson módosított később Augustusi e. 8-ban, amikor a februári napok számát eggyel csökkentette, az augusztusét eggyel növelte, – s így is maradt mindmáig.


Forrás:
Koszorús István: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest