„A napok beosztása, kisebb egységek: az órák”

”Egy napon belül, a következő napszakokat ismerték a rómaiak :”

reggel (mane),
délelőtt (ad meridiem),
dél (meridies),
délután (de,meridie),
este (vesper vagy suprema temPestas),
éj (nox),
éjfél (media nox).

Rómában a napszakok időtartama, akárcsak ma, az évszaktól függött.
Az antikvitás embere –, hozzánk hasonlóan – az időt kisebb egységekre, órákra (pora) bontotta.
„.. . az órán már odaért az ötre az árnyék.” – írja az I. sz.-ban Persitts, Persius: Szatírák 3, 4.
(Muraközy Gyula ford.)

Az olvasóban rögtön több kérdés is felmerülhet. Van-e hasonlóság vagy különbség az akkori és a mai órabeosztás között? Egyáltalán hány órából állt náluk egy nap? Hogyan mérték az időt? Hány órát mutat az említett napóra (solarium)? Ha nem ismerjük a latinok órabeosztását, könnyen rámondhatjuk, hogy a fenti idézet szerint du. 5 óra van. Csakhogy a rómaiak a hétköznapi életben különválasztották a nappalt az éjszakától. A nappal a Lucifer eltűnésétől (első óra) a Vesper megjelenéséig (12. óra) tartott. Az éjjelt kezdetben 4 részre osztották fel.

Később ez az időszak is 12 egységből állt. Így viszont egy-egy római óra mai értéke csak hozzávetőlegesen adható meg, hiszen hosszuk évszakok szerint változott. A római nap a mi időszámításunk szerint reggel kb. 6 órakor kezdődött – nyáron 5-kor, télen 7-kor – és 7-ig tartott az első óra. Igy a szövegben szereplő 5. óra ma kb. délelőtt 11 órának felelne meg.

A hétköznapi mellett volt egy tudományosabb időszámítás is, melyben az új nap éjfélkor kezdődött. E kétféle időszámítás ütközésére, illetve egymás mellett élésére jó példa a következő Gellius idézet:
„Gyakran felvetik azt a kérdést, hogy azoknak; kik az éj harmadik vagy negyedik, vagy valamely más órájában születtek, a két nap közül melyik az igazi születésnapjuk, vajon a kérdéses éjt megelőző vagy pedig a rákövetkező.”
(Gellius: Attikai éjszakák 3, 2.)

A dél, az éjfél fogalma, a nap, 24 órára osztása nem római találmány; keletről görög közvetítéssel vették át. De ha átvették, mi az oka, hogy a rómaiak ezeket az eredményeket nem hasznosították mindennapi életükben? Úgy, hogy az időmérő szerkezeteik meglehetősen tökéletlenek voltak.