„Január :”
nevét Janus istenről kapta.
A kezdet és a vég istenének nevét őrző hónap nem véletlenül került a főhelyre a hónapok sorában.


„Február: „
neve és a februári rítusok jellege egyértelműen jelzik, hogy valamikor az esztendő utolsó hónapja volt. Maga a név a tisztítani (februare) szóból származik, mert Ovidius szerint”Februa volt mindaz, mivel engeszteltek atyáink”.
Ovidius : Fasti II. 9.
Ugyanakkor kapcsolatban áll Februus istennel, akit egyesek a farkaskergető Faunusszal
( Lupercus), mások Plutoval, az alvilág urával azonosították. A hónap ünnepeire valóban a tisztító, engesztelő szertartások sora jellemző.
A primitív, földművelő népek köztük a rómaiak is az év végén ártó szellemektől és démonoktól tartottak, s ilyen szertartásokkal próbálták elűzni a rosszindulatú túlvilági erőket.


„Március: „
elnevezését az ősként tisztelt Marsról nyerté. A szántó, arató közösségek számára ekkor löszöntött be az újesztendő, s vette kezdetét és a harci készülődés is


„Április: „
a „primavera”, a kikelet nyitánya. Védnöke ugyan ki is lehetne más mint Aphrodite a szépség, szerelem, de főként a vegetáció istennője. A Fasti szerzője az április szót a kinyitni (aprire) igéből vezeti le, mert :
„Azt mondják, a tavasz mindent kinyit, elfut a zord tél,”..
Ovidius: Fasti IV. 87.


„Május: „
a név etimológiáját tekintve két változatot is említ az ünnepek vallatója, Ovidius :
1. A május szón nagyobb, idősebb értelmű maius-ból származik.
2. Maia, a föld termékenységi istennője adta nevét a hónapnak.


„Június: „
a római poéta így kezdi e havi kommentárját:
„június elnevezésének magyarázata több van. Vedd, amelyik tetszik! Mindet élédbe adom!”
Ovidius: Fasti VI. 1-2.
Egyik, magyarázat szerint Juno fő hónapja, és ezért nevéből származtatható. A másik szerint a fiatalabb (iunior) melléknév az alapja.


„Július:”
a hetedik hónapot, mely a Romulus-féle naptárban még quintilis (ötödik hónap) volt, i. e. 44-ben Marcus Antonius javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesar tiszteletére. (Ti. a nagy államférfi születésnapja július 11-én volt.)


„Augustus:”
hónap ugyancsak nevét cserélt. Korábbi neve sextilis (hatodik hónap) volt.
Augustus pontifex maximusként „...a naptár rendezésekor annak emlékére, hogy az első consulságát és kimagasló győzelmeit a séxtilis hónapban érte el, azt jelölte a maga nevével, nem pedig a szeptember hónapot, melyben született.” – olvashatjuk a már idézett Caesarok élete c. könyvben Augustusról.
(Suetonius: Caesarok élete. Augustus.)

Az augusztus után következő hónapok – szeptember, október, november, december – mint már korábban utaltunk rá – a romulusi év emlékét őrzik, amikor csak 10 hónapból állt egy esztendő. Így lehet a kilencedik hónapunk jelentése hetedik, a tizediké nyolcadik és így tovább.