(do, dare, dedi, datum = ad)
A Hold játszik fontos szerepet a hónap ama három napjának kiemelésében is, amelyekhez a napolt számítása igazodott.
Az első nap volt a Calendae ,,az újhold születése. A szó az összehív, kiabál (calo) igéből származik. A pontifex maximusi időszak emlékét őrzi, amikor a főpap jelentette be a naptári időszak rendjét, ünnepeit, az új hónap kezdetét. A nap védője Iuno, akit Iuno Lucina néven holdistennő alakban is tiszteltek.
A másik főnap az Idus volt, a telihold megjelenésének ideje, ez a holdfázist felezte (ó latinul: iduebat), s Juppiter fennhatósága alatt állt.A kettő között helyezkedett el a Nonae, mely a Hold első negyedét határozta meg. Ez a nap az Idustól visszafele a 9. napra esett. (A rómaiak ugyanis számoláskor mind a kezdő, mind a végnapot figyelembe vették.)
A Nonae a március, május, július és október hónapokban a hetedik, az Idus a tizenötödik napot, a többiben az ötödik és a tizenharmadik napot jelölte. A rómaiak a három naphoz igazodva adták meg a hónapok napjait úgy, hogy a határnapák utáni napokat már a következő főnaphoz viszonyították.
Hogy milyen nehézkes lenne ma ilyen módon kelteznünk, arra jó példa a korábban idézett Suetonius részlet, amely szerint Augustus i. e. 63. szeptember 23-án született. Láttuk, hogy számunkra már az év azonosítása is fejtörést okozhat, de most nézzük meg, hogyan adja meg a latin szerző a születési hónapot és napot.
Nos, a latin szöveg szerint Augustus „Natus est .. . ante diem VIII. Calendas Octobres”, azaz október első napja előtt 8 nappal. Ha a nevezetes esemény időpontját a ma szokásos módon akarjuk megadni, akkor – figyelembe véve, hogy szeptember 30 napos hónap – az ujjunkon visszafelé kell számolnunk 8-ig, úgy kapjuk meg a keresett időpontot: szeptember 23-át.
Vagy nézzük, mikor halt meg a prineeps : ante diem XIII. Calendas septembres, azaz ismét 13-at kell visszaszámolni a 31 napos augusztus hónapból. Augustus tehát a nevét viselő hónap 19. napján hunyt el. Végül még egy példa. Mindenki számára ismert tény, hogy lulius Caesart i. e. 44-ben Idibus Martiis ölték meg az összeesküvők. Ennek a dátumnak az átírása már egyszerűbb, csak éppen azt kell tudnunk hozzá; hogy március idusa 15-re esik.
Ha a főnapokon történt valamilyen esemény, puszta ablativus temporist használtak, természetesen a megfelelő hónap nevének hozzácsatolásával, tehát Calendis ianuariis vagy Nonis Novembribus. A határnapokat közvetlenül megelőző és követő napot a pridie, illetve a postridie adverbiummal, és a határnap accusativusával tüntették fel.
A hónap többi napját az elsőként említett módon datálták (ante dieiA XY Calendas, Nohas, Idus), s a visszakövetkeztetésnél – ez fontos ! – mindig figyelembe kellett venni a határ- és a megjelölendő napot is.
Még csak annyit, hogy a Calendae, Nonae, Idus utáni napoktól rettegtek a babonás latinok. Ezért írja az i. sz. II. századi Gellius, hogy: „Valahányszor a háború sikeréért a Calendae, Nonae vagy az Idus után következő napon mutattak be a római állami tisztviselők áldozatot, az erre következő háborúban az első összecsapásnál mindannyiszor ők húzták a rövidebbet.”
Gellius: Attikai éjszakák 3.2. (Barcza József ford.)