A principatus megteremtője, Augustus is jelentőséget tulajdonított a kronológiának, így utasítást adott a fasti Capitolini, vagyis a „Capitoliumi naptár" megszerkesztésére. Voltak azonban egyéb ún. fasti minores, azaz „Kisebb naptárak".

A császárkorban fennmaradt az a köztársaságkori időszámítási rendszer, hogy az évet továbbra is két consul nevével jelöljék, minthogy azonban egy idő után a principatus folyamán egy évben négy consul is volt, ezért az év első felének consulpárja szavatolta az eponymatust., vagyis az év consuli nevekkel való jelölését. Úgy látszik azonban, hogy már Augustus kísérletet tett az uralkodói évek alapján történő datálás meghonosítására, amennyiben megpróbálta a rá jellemző óvatossággal kiszorítani a consulok szerinti időszámítást a maga tribunicia potestas-ára való utalással, vesd össze Res gestae divi Augusti (A néhai/vagy isteni/ Augustus tettei) 35. fejezete, ahol Augustus-szal kapcsolatban ezt találjuk: tribuniciae potestatis XVIII consul XII (amikor a tribunusi jogkörrel tizennyolcadszor, a consuli hatalommal tizenkettedszer volt felruházva), ami Kr. e. 5-nek felel meg; s a szisztéma valójában a régi típusú consuli datálás kiegészítéseképpen jelent meg.

Augustus idejében és a Kr. u. 1. sz. császárai alatt a tribunusi év számítása a hivatalba lépés napjától kezdődött, ami Augustus esetében Kr. e. 23. július 1-jét jelentette, míg az utódok ugyanezt a dies (később natalis) imperii-töl, vagyis a császári trónralépés napjától végezték, azaz amikor a proconsuli hatalmat elnyerték. Ha az illető ezt már társuralkodóként megkapta, akkor ez szolgált a számítás kezdetéül. Ezért lehet, hogy amikor Augustus Kr. u. 14. aug. 19-én meghalt, Tiberius július 1-jétől már trib. pót. XVZ-val, vagyis néptribunusi hatáskörrel már 16. alkalommal volt felruházva, halálakor pedig (Kr. u. 37. márc. 16.) trib. pót. XXXWII-val volt ellátva, azaz 38. esetben részesült a tribunusi hatalomban.
Hogy az ilyen módon egymás mellett futó két tribunusi évszámítás összeolvadását megakadályozzák, a társuralkodó a maga „újévi napjául" az uralkodói kezdő napját kapta, vagyis Tiberius esetében Kr. e. 6. júl. 1-jéről van szó. Ilyen módon a tribunusi év változó volt, s ennek megszüntetése érdekében Traianus alatt a tribunusi év kezdeteként visszaállították a plebeiusi évet, azaz a „tribunusi újév kezdete" ismét december 10. lett; ugyanakkor az első évnek a hatalom átvételétől az első december 9-ig eltelt időszak számított. Mindenesetre Nervától kezdődőleg tribunicia potestas alapján történő datálás gyakorlatilag egyet jelentett a császári évek szerint való keltezéssel.

Később a zavargások idején, a Severus-dinasztiától kezdődően hibás datálások kezdenek feltűnni a provinciákban, mivel semmibe veszik a jelzett alapelveket. Diocletianus a tribunusi év kezdetének ismét január 1-jét tekinti, Constantinus többször megváltoztatja a terminust, de II. Constantinus újból december 10-et veszi alapul (Kr. u. 324-től, amikor Caesar lesz). Mindezzel párhuzamosan a Római Birodalom keleti provinciáiban többnyire a hellénisztíkus és a keleti tradíciót követték a datálásban, ahogy arról a különféle görög időszámítások és a bizánci kronológia tanúskodik.



Havas László