A segédcsapatok jelvényei általában a légiós-jelvények mintájára készültek, ám a 2. század elején a lovas egységeknél — díszszemléken, és talán más alkalmakkor is — megjelent a draco, vagyis sárkány, egy bronzból készült, nyitott szájú állatfej, melynek nyaka egy sokszínű szövetből készült csőhöz kapcsolódott.

Amikor a jelvényhordozó gyors vágtába kezdett, a szövetcső mintegy szélzsákként kanyargózott a levegőben a feje fölött, sípoló hangot adva ki magából. Ezt a fajta jelvényt egyébként valószínűleg Róma egyes Duna menti ellenségeitől, főként talán a nomád szarmatáktól vették át. Traianus oszlopán is láthatók ilyen jelvények az ellenséges csapatok felett.