A császári testőrgárda, a cohortes praetoriae parancsnoka volt. Augustus hozta létre a funkcióját Kr. e. 28-ban. Személyét a császár a lovagrendűek közül nevezte ki.

A tisztség a lovagi karrier, cursus honorum csúcsa volt. Bizalmi állás lévén, a funkció betöltésének időtartama nem volt meghatározva, a kinevezés többnyire élethossziglanra szólt. Leváltani nem is lehetett, ő maga azonban kérhette a felmentését. (SHA, Hadr. 9). Biztonsági okok miatt már Augustus maga is, Kr. u. 2-ben egymás mellé két praefectus praetorio-t nevezett ki. Ettől kezdve a tisztséget többnyire párhuzamosan ketten töltötték be.
A praefectus praetorio testőri teendői mellett igazságszolgáltatási feladatokat is kapott: büntetőügyekben ő bíráskodott Róma 100 mérföldes határán kívül Itáliában, majd a fellebbviteli fórumként funkcionáló császári bíróságban a császár teljhatalmú helyettese volt, és a gyakorlatban ő ítélkezett.

A Kr. u. 2. századtól az egyik - éppen ezért a jogtudósok közül nevezik ki. A tetrarchia kialakításával a praefectus praetorio-k száma is 4 lett. A praetoriánus gárda 312. évi felszámolása után megszűnt testőrparancsnoki funkciója. Rövidesen a funkció is megszűnik udvari tisztségnek lenni, s a birodalom igazgatási rendszerének átalakulása során az imperium Romanum területének 4 nagy körzete élére került, és - ellentétben korábbi funkciójával - tisztán polgári feladatkört kapott (bíráskodás, adóbehajtás). Helyettesei a praefectura-k területén belül kialakított kisebb körzetek, a dioecesis-ek élén álló uicarius-ok voltak.