A császári legatusokat pedig a consulok közül küldték ki a hadsereghez, akik a békés kormányzásban és hadiállapotban egyaránt rendelkeztek a légiók és valamennyi segédcsapat fölött. Helyükbe most mint tudjuk - a nagyméltóságú férfiak: a hadsereg felügyelők léptek, akiknek nemcsak két-két légió, de több csapattest tartozik a parancsnoksága alá. A légió sajátlagos parancsnoka azonban a praefectus volt, aki első osztályú comes-i méltósággal bírt és a legatus távollétében annak helytartójaként a legfőbb hatalmat gyakorolta.

A tribunusok, centuriók és a többi katonák az ő parancsainak engedelmeskedtek. Az éjszakai letáborozásra vagy az indulásra ugyancsak tőle kértek parancsot. Ha a katona vétkezett valamiben, a tribunus a légió praefectusának felhatalmazása alapján adott utasítást a megbüntetésére. Az ő gondjaira volt bízva a katonák teljes fegyverzete, a lovak, a ruházat, az ellátmány.
Ő szabályozta naponként a fegyelmi szigort és nemcsak a gyalogság, de a legionárius lovasság gyakorlatait is. Ő volt, aki a reá bízott légiót igazságosan, gondosan és higgadtan állandó munkában edzette a teljes odaadásra, a teljes harckészségre, tudva, hogy az alárendeltek vitézségéből háramlik dicséret a praefectusra.