logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Hogyan lett valakiből centurio

Annak, hogy miképpen juthatott el valaki a centunóvá történő kinevezésig, három alapvető útját ismerjük:

- A legénységi állományból kiemelkedve, principalisként szolgálva vagy a légió törzsénél betöltött pozíción keresztül. Becslések szerint átlagban 15-20 év kellett ahhoz, hogy valakiből ezen az úton centurio váljék.

- A praetorianus gárdánál eltöltött szolgálat során, vagy azt követően. A praetorianusok szolgálati ideje ugyanis mindössze 16 év volt, melynek következtében veteránjaik fiatalabbak voltak légióstársaiknál.

- Közvetlen kinevezés útján: a lovagrendből származók közül lettek néhányan ilyen módon centuriók. Más, kevésbé vagyonos, de azért meglehetősen jómódú férfiak a lakóhelyükön betöltött magisztrátusi pozíciójukat követően nyertek kinevezést.

Mindhárom fenti eljárásra viszonylag szép számban találunk utalásokat az 1. és 2. századra vonatkozó forrásainkban. Azt már sajnos sokkal nehezebb megmondani, hogy a három közül melyik volt a leggyakoribb. Az előléptetési szisztémát részleteiben elsőként kutató tudósok egyike szerint a legtöbb tiszt a praetorianus gárda soraiból került ki. A császár így biztos lehetett abban, hogy a légiók centurióinak döntő többsége az ő személye iránt mutatott lojalitásáért került a posztjára. Mivel azonban a fennmaradt feliratok aránytalanul nagy része Itáliából származik, ahonnan — a légiókkal ellentétben — a praetorianusok nagy többségét toborozták, valószínűnek látszik, hogy az Itáliából származó, következésképpen egykori praetorianus centuriók túlságosan aránytalanul képviseltetik magukat a forrásokban.
Manapság már csak kevés tudós fogadja el a fenti nézetet, és helyette legtöbbjük azt feltételezi, hogy a légióknál szolgáló centuriók döntő többsége a legénységi állományból verekedte fel magát. Úgy vélik, hogy a közvetlenül kinevezettek száma csak a centuriók kis hányadát tette ki, noha kétségtelen, hogy ezek kiváló kapcsolataik révén nagyobb eséllyel pályázhattak magasabb beosztásokra.

Annak ellenére, hogy ez utóbbi elmélet napjainkban általánosan elfogadottá vált, az alapjául szolgáló bizonyítékok nagyon gyenge lábakon állnak. A legtöbb centurio, akiről adatok állnak rendelkezésünkre, nem tesz említést korábbi szolgálati éveiről, sok primus pilus pedig nem említ egyetlen, általa korábban betöltött alacsonyabb beosztást sem. Kényelmes az a feltételezés, hogy mindez azért történt, mert szerették volna eltitkolni, hogy magas tisztségüket megelőzően közönséges katonák voltak. Ez ugyan lehetséges, ám az is legalább annyira elképzelhető, hogy azok, akik kifejezetten megjegyzik, hogy a legénység soraiból küzdötték fel magukat, azért teszik, mert nagyon büszkék ritka és nehéz teljesítményükre.



Forrás: Adrian Golsworthy - A Római hadsereg története