logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A centuriók társadalmi helyzete

A centuriók rendkívül fontos személyiségek voltak, akiket komoly felelősséggel járó pozíciókba is kinevezhettek. Egyesekre provinciák régióinak az igazgatását is rábízták, ami azt jelentette, hogy az adott térségben ők voltak a római uralom legmagasabb rangú képviselői. Az ehhez hasonló feladatok ellátása, akárcsak alakulatuk mindennapi adminisztrációs ügyeinek intézése, megkövetelte, hogy a centuriók magas fokú írni és olvasni tudással, valamint számtani ismeretekkel rendelkezzenek.
Nagyon nehéz azonban megállapítani, hogy a légiókba verbuvált újoncok mekkora hányada volt kellőképpen iskolázott ahhoz, hogy később centurio válhasson belőle. A legmagasabb beosztású centuriók még fontosabb feladatokat is elláthattak; legalább egy primus pilusról tudunk, akit a császár kinevezett követnek Parthiába. A nyugállományba vonult centuriók úgyszintén fontos embernek számítottak azokban a városokban vagy falvakban, ahol letelepedtek.

A centuriók és egyéb tisztek fizetéséről nem állnak rendelkezésünkre pontos adatatok, az mindenesetre biztos, hogy jóval többet kerestek a közkatonáknál. Az ifjabb Plinius, miután elintézte, hogy az egyik kliensét valószínűleg közvetlenül a civil életből centuriónak nevezzék ki, további 40 ezer sestertiusszal látta el, hogy legyen miből egyenruhát és felszerelést vásárolnia. Eközben egy közönséges legionárius éves zsoldja 1200 sestertius körül mozgott, ez az összeg tehát egymagában több volt, mint amit egy közkatona 25 év szolgálati idő alatt megkereshetett.
A centuriók, noha befolyásosságuk elmaradt a lovag- és senatori rendből származó tisztekétől, nyilvánvalóan magas társadalmi pozíciót élveztek. Már a puszta tény is, hogy egyes lovagok centuriónak álltak, jelzi ezeknek az embereknek a fontosságát és tekintélyét. Mindent egybevetve valószínűnek tűnik, hogy a legtöbb centurio közvetlen kinevezés útján, illetve viszonylag rövid, pnncipalisként vagy a légió törzsénél teljesített szolgálatot követően, előléptetéssel került a posztjára. Tudunk olyan centurióról, aki mindössze 18 éves volt, amikor meghalt, ami arra utal, hogy kinevezését patrónusai közbenjárásának köszönhette.

A magasabb rangú tisztekhez hasonlóan a centuriók esetében is inkább a megfelelő kapcsolatok játszottak szerepet pályafutásuk gyors felfelé ívelésében, mint adottságaik és tapasztalatuk. Ugyanakkor a rendszer nem volt annyira merev, hogy a jó képességű emberek kapcsolatuk híján ne tudjanak előremenetelni. Akár primus pilusi beosztásba is eljuthattak — néhányan talán a legénységi állományból indulva is —, majd onnan a lovagrendbe belépve még fontosabb, a lovagrend tagjainak fenntartott posztokra is pályázhattak.

Fiaik már lovagokként indultak, és — ahogy az néhány lovagi családnak sikerült — még a szenátusba is bejuthattak. Rendszerint az ilyen felemelkedés egy-két generáción át tartott, ám akadt néhány ritka és kivételes eset, amikor valaki mindezt egymagában véghezvitte. Rómában mindig is létezett társadalmi mobilitás.


Forrás: Adrian Golsworthy - A Római hadsereg története