A ma Csörsz-árokrendszer néven ismert sáncárok-rendszer több, egymással párhuzamosan futó védelmi vonalból áll. Ezeket két nagyobb részre szokás osztani, az úgynevezett belső és külső sáncokra. Soproni Sándor még úgy tartotta, hogy külső a régebbi, és a belső az újabb Ezzel szemben azonban azt kell megállapítanunk, hogy a belső sáncrendszer befejezett és összefüggő, szemben a külsővel, ami szaggatott, bizonytalan vonalvezetésű és befejezetlen. Vagyis a belső sáncok épültek régebben, mivel a külsők befejezetlensége arra utal, hogy a rendszer felbomlott a munkálatok elkészülte előtt. Mindezek alapján a befejezett belső sáncokat kell régebbinek tekintenünk.
Azt tehát láttuk, hogy a belső sáncrendszer az idősebb, ám magának a teljes sáncárokrendszernek a korát még nem határoztuk meg. Építésüket a III. századtól a IX. századig a Kárpát-medencében élt összes néphez próbálták már kötni. Ennek a meglehetősen tág időintervallumnak az okát abban kell keresni, hogy pontosan datálható leletanyag nem került elő a sáncokból, ezért csak közvetett bizonyítékok alapján lehet meghatározni azok korát.

A Csörsz-árokrendszer ezen közvetett bizonyítékok alapján pedig nem lehet régebbi a III. századnál, mivel Mezőkövesdnél és Jászfényszarunál II.-III. századi szarmata gödröket vág át, valamint Tarnazsadánynál egy 220-300 között keltezhető szarmata sírra épült. A IX. századnál pedig azért nem lehet újabb keletű, mert a magyar betelepülés után már biztosan tudjuk, hogy nem épülhetett, mivel ekkortól már jól dokumentált a térség történelme, és értelme sem lett volna megépíteni a sáncárok-rendszert.
Mint látjuk, a régészeti leletek nem tesznek lehetővé pontos datálást, ezzel szemben az írott források segítségével már szűkíteni tudjuk a III.-IX. századig húzódó széles időhatárt. Azt tudjuk, hogy a kérdéses időszakban csak a szarmaták szállásterületei estek teljes egészében a sáncok határain belülre, ez alapján automatikusan adja magát a sáncrendszer szarmatákkal való kapcsolatba hozása. Vagyis ez a sáncok építésének III-V. század közé datálását valószínűsíti.

Az 1559-es Krakkói Krónika is, amelyben először szerepel a Csörsz-árok név, ebbe a korszakba helyezi a sáncok építését, azaz a hun idők elé: „Azért hittanak Czersz árkainak,…hogy az árkot az országnak oltalmára legelőször az csináltatta volna meg Attilának előtte, mikor itt külön- különb nemzetek lakoztak:”
Egy másik forrás még inkább közelebb visz a sáncok korának megállapításához. Theophylaktos Simokattes, Maurikiosz császár (582-602) avarok elleni 601-602-es hadjáratának leírásánál régi római sáncokat említ a Viminaciummal szemben. Ez a leírás is minden bizonnyal a Csörsz-árokrendszerre vonatkozik, mivel annak sáncai pontosan Viminaciummal szemben érik el a Dunát.

Mindezek alapján a VII. századot is ki lehet zárni a Csörsz-árok keletkezési idejeként, mert az előbbiek tanúsága szerint az 601-602-ben már állt és akkor is réginek számított. Ráadásul a bizánci történetíró is rómainak tartja. Összegezve a fentieket, a Csörsz-árok lehetséges építési idejét sikerült a III. és a VI. század közé szűkíteni, és ebben az időszakban a szarmaták voltak, akik a sáncrendszer által határolt területen éltek.
Régészeti tény, hogy a késő szarmata leletek szinte csak a sáncokon belülről kerültek elő, azokon kívül csak szórványleleteket találtak, de azok sem voltak pár kilométernél messzebb a sáncoktól. Tehát a sáncok megépítését mindenképpen a szarmatákhoz kell kapcsolnunk. A kérdés csak az, hogy tényleg a szarmaták építették-e?

Valószínűleg a konkrét munkálatokat ők végezték, de római irányítás alatt, erre utal a sáncok szerkezete és tervszerű rendszere, valamint az is, hogy Theophylaktos rómainak tartja őket. A sáncok megépítéséhez szükséges nagy arányú szarmata-római együttműködés pedig csak szövetség esetén elképzelhető és egy nagyon kritikus helyzetben.