egy előretolt védelmi vonal?

Az Alföldet nyugat-keleti, illetve észak-déli irányban átszelő kettős, helyenként még ennél is többszörös vonalvezetésű Csörsz-árokrendszer építését a néphagyomány a mesebeli Csörsz király nevéhez kötötte. A rege szerint Csörsz király elhatározta, hogy a szomszéd király lányát veszi feleségül. Azt szabták neki feltételül, hogy a Dunától a Tiszáig hajón vigye át menyasszonyát. Csörsz király a népével mély árkot ásatott, mely összeköti a Dunát a Tiszával.
A király igen szerette a mulatozást. Az árok ásásával a zúgolódó nép már Jászkisérig haladt, amikor egy zenész már nagyon megsokallta a muzsikálást, és fejbe vágta a királyt a hegedűvel. A király menten szörnyethalt. Lett nagy öröm, véget ért a rabszolgaság. Ahol meghalt a király, ott temették el. Ahány munkás dolgozott az ásásnál, az mind egy lapát földet dobott rá. Így keletkezett az a nagy árok és domb, amely Jászárokszállás határában még ma is látható.

A néphagyomány tehát régóta talált magyarázatot a Csörsz-árok eredetére. Létrehozásának pontos időpontját és körülményét azonban hosszú időn át csak találgatták a szakemberek, mivel az építésével kapcsolatban nem maradtak fenn közvetlen írásos források.
Bár régi térképek már többször rómainak titulálták a sáncokat, először Soproni Sándor dolgozott ki átfogó tudományos koncepciót azok késő római eredetére. Ez az elképzelés azonban csak a régészek között terjedt el és évtizedekig vitatták. Ma már egyre többen fogadják el az elméletet, ám az idő azt is megmutatta, hogy Soproni sok mindenben tévedett.