A Duna völgyén a hajózás biztosítására a rómaiak által létesített hadi művek első szakszerű méltatását egy élessze mii, ritka fogékonysággal s mindenre kiterjedő meleg érdeklődéssel megáldott idegenajkú főtisztünknek: gróf Marsigli Alajos tábornoknak köszönhetjük.
Gróf Marsigli Bolognából származott, már neveltetésénél fogva előszeretettel viseltetett a római régészet iránt s mint a török kiűzésére mozgósított hadsereg egyik vezetője, több ízben végig járta a Duna mellékét, mind a csaták zajában, mind utóbb 1690-től fogva a Montenegrótól a bukovinai szélekig vonuló határ kitűzését vezető bizottság elnöke gyanánt évek sorára terjedő kiküldetései folyamán izzó lelkesedéssel puhatolt, jegyzett minden útjába került emléket, nem mellőzve még a természeti jelenségeket sem. Az így összehordott sokféle megfigyelésből a hadi, történelmi és természetrajzi ismeretek valóságos tárházává nőtte ki magát Danubius Pannonico Mysicus című hatalmas munkája, jóllehet az észrevételeknek és rajzi felvételeknek igen nagy része még az éppen hagyatékából keletkezett bolognai családi könyvtárban várja a tovább tanulmányozást és a nyilvánosságot.

Minket is gróf Marsigli Alajos tábornok úttörő példája buzdított arra, hogy 1893-ban az Orsován működött vaskapuszabályozási művezetőség vonalán, Lukács Béla akkori kereskedelem ügyi miniszter ösztönzésére az Al-Duna régészeti emlékeit szorgosabb tanulmány tárgyává tegyük. Az első kirándulásokból nyert bíztató észleletek és szerencsés felfedezések hatása alatt azóta a Dunameder partvonalát Galacig lassanként átvizsgálgatva, eljöttnek látjuk idejét annak is, hogy amikor Európa sokkal kisebb folyóinak római korabeli hadi hajózásáról kimerítő monográfiákkal rendelkezünk, mi is behatóbb, összefüggőbb egészre formáljuk a pannoniai flottáról idáig csak hézagosán és nagy általánosságban emlegetett adatokat.
A dunai monitorok gyakoribb emlegettetése s Óbuda és Zimony közt történt fel-feltünedezése némi alkalomszerűséget is kölcsönözhetnek fejtegetéseinknek már azért is, mert ezek rendén alkalmunk lett beigazolni, hogy a romai hadvezénylet nemcsak kiváló tudatában élt a Dunameder kereskedelmi és hadászati hivatásának, de idevonatkozó intézkedései jóval túlhaladják mindazt, amivel napjainkban, még saját monitorainkat sem véve ki, a parti államok le a Fekete-tengerig kereskedelmi forgalmuk és határszéleik biztonságát szolgálják.

Pannónia tartományi szervezetének genezisét azonban csak a legújabb kutatások tágíthatták azon a szűk körön túl. melyet a régibb felfogás elfogadhatónak nyilvánított. Hisz Mommsen Tivadar csakis a Drávafok és a Szávatorok közé feszülő rövid Dunaszakaszra volt hajlandó Augustus foglalását igazolni s Kenner Ferdinand a Vindobonától (Bécs) Taurunumig (Zimony) terjedő Dunahatár megteremtőjét még csak Vespasianus császárban ismer.
Az ős Pannónia egységes fővárosán! szolgált Camuntumban a dévényi szoroson felül Bormann Ernő tanár irányítása szerint a Carnuntum-Verein és a bécsi Tud. Akadémia limes bizottsága költségén foganatosított rendszeres ásatások, főleg a régi katonai temető jellegzetes szövegű és faragást sírköveiben: meggyőző bizonyítékait nyújtják a Dunahatár korai kialakulásának és teljes hitelt szereztek Augustus híres emlékiratában, a Monumentum Ancyranum-beli hívalgásnak minősített ama passzusnak is, mely Illyricum határainak egész a Dunáig terjesztését ily tetszelgőleg Örökíti meg: Protulique fines Illyrici ad ripam fluminis Danuvii)

Ezzel tehát igazolását nyeri Zippelnekd) sokáig visszautasított s nálunk azaldunai limes nagyérdemű búvára, Frohlich Róbert részéről erősen kifogásolt régibb tanítása is, melynek helyességét a Kuzsinsky Bálint által először Csákvárnál észlelt, valamint Hoffmann Harald és Hampel Józseftől gazdagított első századbeli pannonjai síremlékek fényesen megerősítek. A dunai határ eme koraiságára egyébként Domaszewski Alfréd is rámutatott, amidőn Germánjából kiderítő, hogy Augustus az Elbához tűzte első határvonalát, jóllehet a légiók akkor csupán a Rajnánál foglaltak állást.
Domaszewski emez elméletét Koruemann Ernő még szélesebb alapon érvényesítő, a római birodalom minden részére kiterjedő limestani anygában, Augustus kormányának határvédelmi és hódítási politikájának valóságos vezérelvéül azt derítvén ki, hogy ahol hegyvonalak nem kínálkoztak, folyókban és tengerekben biztosítja a bekebelezett területek politikai határvonalait.
Így Pannóniánál is lovas és gyalogos segédcsapatok láncolatával szállta meg Augustus kormánya a Dunántúl elfoglalása után Carnmitumtól kezdve a hosszú Dunavonalat s miként Filow Bogdán kimerítő monográfiájából is megbizonyosodhatunk, mindjárt a pannondalmata népek leigázásától, vagyis Krisztus után 9-től számíthatják a Közép és Alsó-Dunavonalnak vagyis Pannóniának, mint Moesianak rómaiságát.

Amidőn tehát a dunai hajózás szervezetéről idáig ismertté vált feliratok hadtörténelmi és hajózási vonatkozásait összehasonlító tanulmány tárgyaivá avatjuk, a politikai határokon túl nem csupán a históriai kapcsolat kedvéért kell a Közép és Alsó-Duna egészére is kiterjeszteniük. Teszik ezt főleg az érdekből is, mivel a hajózás történetére és szervezetére legfontosabb utalások éppen a Moesia emléktárából deríthetők fel, s a hajóhad vezetőinek pályafutására s úgy mondható képzési módjaira nézve a Moesiai relikviák jóval többet tartalmaznak a Pannoniaknál is.
De mert a Pannoniai és a Moesiai Duna hajóhadának elemzés alá veendő dokumentumai a flottaszolgálatnak éppen sarkalatosabb kérdéseire nem nyújtanak kellő útbaigazítást, ezért a tengeri és különösen az egész hajóhadban első helyet elfoglaló két itáliai flotta emléktárából is kénytelenek leszünk bizonyítékokat meríteni.
Ily értelemben vizsgáljuk először a római hadihajózásnak a Duna, valamint a Dráva, Száva állomásairól hírt adó Pannoniai feliratainkat. Majd a pannonjaival keletkezésére is rokon s a szolgálat tekintetében különösen szoros kapcsolatot tarló, s rendeltetésre teljesen azonos Moesiai Classis állomási útjelzőire térve, a két hajóhad osztályparancsnokainak mindenben egyező pályafutását, előléptetési módjait szándékozunk megismertetni. Végezetül a Diocletianus állam rendjéből ismert dunai hajóállomások sorozataira áttérve, s ezzel az első század dunai hajószolgálatának pár hézagát kiegészítéshez juttatva, a tengeri hajózás felhasználható analógiáival a folyami hajószolgálat mikéntjét szándékozunk megvilágítani.