Az első három század hajóhadszolgálatának állomási bizonyságait még a dévényi kapuig sem terjeszthetők ki; míg a Notitia dignitatum segítségével képesek vagyunk egészen az Enns torkolatáig vezetni a dunai flották sorozatát. Felülről lefelé Noricumtól kezdve eszerint így sorakoznak a negyedik század dunai flottaállomásai:

1. Lauriacum (Lerch) az Enns torkolatnál praefectus Classis Lauriacensissel. (Notitia dignitatum occ. XXXIV. 33.)

2. Arlapa (Gross Pöchlarn az Ipps torkolatánál: praefectus Classis Arlapeusis. (Not. dig occ. 33.)

3. (Comagene), hol hadseregünk hídászosztálya is gyakorlatozik, a Classis Maginensis állomása. (Notitia dignitatum XXXIV. 28.)

Mindezek Noricum területére estek s a régi Pannoniae Classis Histricajának állomásai Vindomana (Wien) és Carnuntum (Deutsch Altenburg) Pannonia prímában. Praefectus Classis Histici Carnunto. Not. occ. 33. Brigetio, Aquincum kimaradtak a lajstromból anélkül, hogy azért megszüntetésüket is feltételezhetnők.

A Brigetiotói Flórentiáig (Mohács) számító Pannonia Valeria-ban (Diocletianus hasonlónevű leányáról, ki Galerius császár felesége volt), éppen az első határállomás, vagyis Mohács említésbe (Notit. dígnít. X XVIH. 58.) Florentina hajóosztály. Praefectus Classis Historicae Florentina. Bizonyos tehát, hogy ennek a hajóosztálynak már elébb, a Classes Flavia Pannonjában is léteznie keltett.

A Dráva-foknál a Classis Flavia Pannonica szervezetében feltételezett állomást Eszéken a praefectus classis Istrici Mursae (Not. occ. 31.) tényleg képviseli.

A Száva mentén: I. Siscia (Sziszek) Classis Aegotensium, sive secunda Pannonica Siscia (Notitia dignit occ. XXXIII. 51.) mellett említésbe jött. Gradiscánál: Servitium, mint a praefectus Classis primae Pannonicae állomása, (Notitia dignitatum occ. XXXII. 55.)

3. Graium (Raéa Bőcking Notitia dignitatum 11/680.) a Classis secunda Flavia állomása.

4. Sirmium (Mifrowitz) a Classis Flavia Augustáéval.

5. Taurunum (Zimony) a Száva-Duna-szögben Moesia hajóosztály-állomásai. Ezzel szemben:

6. Singidunum (Belgrád), ahova Menander Protector (332, 334.) jelöl hajóállomást.

Ily módon a IV. században a Száva hajóhada Sziszek (Siscia), Grasca, Mitrovitz (Sirmium), Zimony (Tauruuin) kikötőkkel bírt s a Száva-Duna szögében Belgrád is hajóállomás volt.

Az Aldunánál Temes-Kubin átellenében az Ortvay Tivadar szaktársunk által szerencsésen felfedezett Margum a Classis Sudensís et Germanensis állomása vala (Notitia dignitatum XLI. 39.).

Pár kilométerrel alább Viminacium (Kostolaé) a Classis Histricaval. (Notitia dignitatum XLI. 38.)

Jóval a Vaskapun alól Brzo Palánknál, ahova a Duna orsovai nagy fordulóját magkerülő Mirob hegyi út átvág Milanováctól, a Vaskapun kívül, Egeta a Classis Histrica (Notitia dign. occ. XLII. 42.) következő állomása. Ebből következtethetőleg a hazánk területére eső aldunai zuhatagok a Kazánnal és Vaskapuval nem képeztek külön hajóosztályt; hanem Margum és Egeta közé tehettek beosztva. Lennebb a Lim beömlésénél az előző három században Felső-Moesía határsarkát alkotó s Diocletianustól az akkor kikerekített Dacia novába osztott Ratiaría (Arcar Palankanál) a Classis Ratianensissel jött a Notitia dignitatum or. XLII. 43. említésbe.

Az Olt torkolatán alul Diocletianus szervezetében is fennmaradt Alsó-Moesiában két légióállomáson, t. i. Novae (Sistovo) és Durostorum (Silirta). jóval alul Transmarisca, a mai Tutrukáti Diocletian szervezetének egyetlen folyamhajózási osztálya, mint a Transmarisca naves amnicae. (Notitia dignitatum XL. 36.)

A Duna alsó dobrtidgeai két fordulóját, Csernavodától már Scythia tartomány néven kormányozák a IV. században s Plateypegiae Scythia minorban a Notitia dignitatum XXXIX. 30. szerint szintén naves amnes állomás volt. Ezen naves amnes-ek mellett a Notitia dignitatum XXXIX. 20, XLII. 22 és 28.

Diocletianus szervezetének következtethetőleg a praefectus classis nem a tartományi admirálist jelenté, mint a Classis Flavia Moesicaban és Pannonica ban; hanem annak csakis trierarchiával vágyás hajóosztályparancsnokával azonosítható hatáskört tölthetett be.
A római hajóhad tehát végig küzdötte a római birodalom aldunai határvillongásait s az évröl-évre hatalmasodott barbár támadásokkal szemben igazán védbástyáját alkotta a határszéleknek. Julianus 361-ben 3000 hajósnéppel, (mert a szövegbeli 3000 hajó íráshiba lehet [Zosímus III. 10.]) folytatta harcait s 383 és 3S6-ban Theodosius Procustius vezérrel hajöhadjuknak köszönhetek a scythákon kivívott fényes győzelmüket. (Zosimus IV. 35., 139., 16.)

A pusztulás folyamatáról azonban kevés adattal rendelkezve beérhetjük egyelőre a most amúgyis fő célul tűzött szervezeti fej. lemények eme vázlatával. Végezetül azonban még a két dunai hajóhad tisztiképzéséről és legénységi állományáról is meg kell emlékeznünk.