logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A két dunai hajóhad parancsnokainak előléptetési, javadalmi és kiképzési rendje

A legénységi állomány toborzási módja

A pannoniai és moesiai hajóhadak gyérszámú emlékeiből láthatólag Európa legtekintélyesebb folyami hajóhada éppen a mi Dunánkon állott. Λ két hajóhad minden tartományi elkülönítés nélkül azokkal a hajókkal vehette kezdetét, melyeket Pannonia és Moesia foglalása alkalmával a Száva és Dráva felől a Dunába haladólag támogathatták az élen járó hadsereg mozdulatait s az élelmezést, a kiegészítést kell-e szükségképpen biztosítaniuk. A végleges szervezet korát és időpontját a Flavia jelző segítségével Vespasianushoz fűződő, a technikai képzés és adminisztráció előiskoláztatás módjaira, volt mint a javadalmi fokozatra szintén következtetést vonhatnak a tárgyalt feliratkészletből.
Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a folyam és tengerhajózási szolgálat technikai és adminisztráció előiskoláztatásában különbség nem létezett s a két testület nem vált el oly élesen egymástól, miként azt napjaink szolgálati rendje megszabja. Íme a C. I. L. VI. 1623. számú névtelenjének parancsnoksága a Classis Britannicatól a Rajnára, a Classis Germanicahoz vezetett s onnan a moesiai Al-Dunához nyerte ugyanazon minőségben folytatását. Itt tehát a tengeri hajóparancsnokság alkotja a kiindulást s előfokozatul szolgált a Rajnára és Dunára egyaránt.
De az itáliai két hajóhad már mindezeknél magasabb fokozatot képviselt, miután a szóban forgó praefectus a Classis Flavia Pannonica-ból a cotti Alpok procuraturajával kapcsolatos praeses alkalmaztatásból sem juthatott az itáliai hajóhadak egyikénél subpraefectusi állásnál magasabbra és csak innen nyerhette el a XVÍ. legio Flavia parancsnokságát. (Tribunus legionis XVI. Flaviae.)

P. Aelius Marcianus a Syria i tengeri hajóhad parancsnokságába a CILV1I1. η. 9358. emlékkövéből láthatólag ezen ötrendbeli auxiliaris (segédcsapatbeli) parancsnokságon át juthatott el:

1. praefectus coh(ortis) I. Bracorum;
2. praepositus n(umeri) Illyricorum;
3. trib(unus) coh(ortis) Ael(iae) expeditatae;
4. praef(ectus) al(ae) Aug(ustae) II. Thracum;
5. praep. al(ae) gemin(ae) seba(stenae).

A praepositus Classis Syriacaet Selenciából Alexandriába vezényelték a Classis Augustához, hol a nílusi és tengeri flotta szolgálata összepontosulván, az önálló flott apara ncsnokságnak legjobb iskoláztatását nyerhette minden arra való tiszt. És P. Aelius Marcianus be is válhatott emberül, mert íme praefectus Classis Moesiacae alkalmaztatást nyerhetett. Ez a megbízatás rendkívül bizalom tanújeléül vehető, mert a moesiai hajóparancsnokság a kiterjedt és a tengerhajózással is érintkező Al-Dunán a legfontosabbak közé tartozhatott.
Innen C. Maulius Felix a Classis Flavia Pannonica élére (Corp. HL 726.), s végül a Rajnára kerülvén, pályafutásával a római névtelen (Corp, VI. 1643.) előmenetelét és gyakorlati képzését fordított sorrendben tünteti fel. Világos tehát: hogy Britannia tengeri hajóhada a germániai Rajna flottával s két Pannonia és Moesia Classis Flaviajánál egy hajszálnyival sem állhatott magasabban. De egyúttal arról is megbizonyosodhatunk, hogy ezek a hajóhadparancsnokságok a két itáliai flotta alparancsnokainál magasabb rangot nem élvezhettek. A folyam és provinciális tengerhajózásnál az alparancsnokságot a praepositus-sal azonosíthatjuk, s erre a római névtelennek syriai és alexandriai szolgálatában kapjuk a mintaképet is.
Minthogy pedig az itáliai hajóhad subprae fectusai a sexagenáriusok fizetési fokozatát élvezék, a velük egyenlő szolgálati fokozatra méltatott két dunai hajóhad praefectusai szintúgy, mint a rajnai és a többi tengeri flottáé, szintén nem részesülhetett 60 ezer sestertiusnál magasabb évi javadalomban már azért sem, mert az eléjük helyezett ravennai és misenumi hajóhadak tengernagyai estek a következő százezres sestertiosus kategóriába.

Az admirálisok előiskoláztatása az emlékkövekből láthatólag, a katonai és pénzügyi adminisztráción át vezetett a hajóosztály parancsnoksághoz. Szerencsés összeköttetések, hatalmas pártfogók akkor is lazíthatták az előmenetel korlátáit s a megszabott fokozatok átugratásával soron kívül szintén érvényesülnek. Ez az eset foroghatott fenn L. Cornelius Restitutusnál is, akinek a CIL. VIII. 7977 emlékköve nem tartalmazza előző szolgálatait. Nevezett ugyanis Pannónia consulái is helytartójával: Ti. Claudius CIaudianus-szal oly közeli hatalmasságban állott, melynél fogva helytartó nejének síremlékét is ő állíthatta fel a távol afrikai Russidávában. Az ilyen előnyös vérségi kapcsolat jelentékenyen megkönnyíthette és gyorsíthatta pályafutását s kétségen kívül túlsegíti egyik-másik alsóbb fokozaton is.

L. Valerius talán Dalmácia pro kurátora, vagyis pénzügyi igazgató volt előzőleg (CIL. III. 8716.) s ebből az állásából került a moesiai Duna flotta parancsnokságába. T. Flavius Gallicust a császári uradalmak carthagoi tractusának procurátorságából (CILVIII. 1264.) voltmelyik dunai hajóhad praefectusává vezényelték.

G. Atatinus Modestus a római tengerészeti hadiszertár parancsnoka: praefectus fabrum (CILXX. 3607. [5986.]) s Róma egyik papirendjének két ízben kürtöseként érdemesült a moesini flotta parancsnokságára.

P. Aelius Ammonias voltmint C. Maulius Felix a pénzügyi és katonai adminisztráció köréből léptek ebbe a fontos állásba.

Mindezekből azt állapíthatjuk meg, hogy a vezényleti és kormányzati hivatottság esett a hajóhadak tartományi parancsnokainál döntöleg latba s a hajószemélyzetre nézve a hajóosztályparancsnokságot képviselő trierarchaságon túl a haladás véget ért. Tisztán adminisztratív állásnak minősítették, tehát a praefectus classis tisztét, s a jelölteknél nem annyira a hajózási szakban elért jártasság, mint inkább az érintkezési tapintat, a vezető és irányító képesség, s mindenekfelett az a széleskörű ember és helyismeret jöhetett számításba, ami nélkül kormányzói bölcsességre senki emberfia szert nem tehet. Ezért a hajóhad parancsnokságát a felsorolt példákból látszik, hogy a pénzügyi adminisztrációnál, vagy a hadsereg körében kipróbált képességű s önállóságukat kellően beigazolt férfiaknak juttatták, s a császári kormánynak gondja volt arra, hogy az illető Syriától Britanniáig, vagy megfordítva Közép-Európa napelemeivel, vízrajzi sajátságaival a váltakozó szolgálat rendén megismerkedhessék.

A tanulmányunk rendén említésbe hozott, s egymással észrevehető kapcsolatban is állott három nagy európai folyamhajózási parancsnokság egyike sem követte az illető tartományok utólagos kettéválasztását. A Rajna flotta Germánia megosztása után is egységes maradt, szintúgy, mint a Duna két Classis Flaviaja: t. i. Moesiában és Pannóniában. Mindezek az új tartományi szervezéstől érintetlenül megtartották az eredeti egységes tartományi kereteket. Sőt a pannoniai hajóhad, a jelekből következtethetőleg, a határt szabó Kahlenbergen felül nem csupán Noricummra, de minden valószínűség szerint Passaun felől még Raetia Dunájára is kiterjedhetett. Legalább idáig semmi nyoma annak, hogy ezekben az alpesi tartományokban külön dunai hajóhad működött volna; ellenben a Notitia Dignitatum is Pannoniához számítja az odatartozó pár hajóosztályt.
Ebben az első tekintetre különösnek látszó beosztásban semmi lehetetlenség nincs, miután a teljesen kettéosztott Pannonia és Moesia két felében is megtartották a hajószolgálat eredeti egységes jellegét. De a különválás csakis a technikai szolgálatra terjedt ki, miként azt ma a tüzérségi, vagy lovassági felügyelőségeknél tapasztalhatjuk; ellenben adminisztratív tekintetben a tatrományi helytartóság rendelkezett a dunai hajózás legénységeivel, s nevezetesen. Ő tőle nyerhették elbocsájtásukat a diploma honestae missio ni st.

A technika karrierje mind a folyami, mind a tengeri hajószolgálatnál a trierarcha, trierarchus fokozattal csúcsosodott ki, mely már nevével elárulja a görög eredetet. A tengeri hajóhadaknál a hajóosztályparancsnokok rendes állomásuktól jó távol tengerrendőri szolgálatot teljesítvén, illetőségük igazolásául a vonatkozó hajóhad nevét sem mellőzik felirataikban.
Egy beiruthi sírkő van Syriában M. Aurelius Domitius trierarchus cl(assis) pr(aetoriae) Antoninianae olvasható. Sleucia Pieríában Antonius Plocianus trierarchus classis praetoriae Misensisből ) ismeretes s az illető Verusuak a parthusok ellen viselt háborújában végezhette be életét. C. Juli(us) Hilari(us) trierarhus classis Syriaeae Ephesusból való említésbe s így tovább.

Miként a tengeri flottát szükség idején távol idegen tengerekre, sőt világrészek partjaira alkalmazták, kétségtelenül nagy utakat állott ki a dunai hajóhad is, mely a Moesiából bemutatott példák szerint még tengeri küldetésekben is részesülhetett.
A folyami hajóhad tisztikarában a trierarcha előfokozatául a oraepositus classis állás ékelődik be. Egy Julius Artorius (Ju)stus nevű praepositns Dalmatia Epetiutn városában (Strbetz Salona-Spalato szomszédságában fennmaradt sírkövén) érdekesen illusztrálja ennek a tisztségnek viszonyát és szolgálati színvonalát. Nevezett egymásután négy légiónál centurioságot töltött be. Így a legio III. Gallicánál, majd a legio IV. Ferrata, a legio II. Adiutrix (éppen Aquincum) centuríságából a legio V. Macedonicahoz Moesiába került. Ekkor praepositus classis Misenatium. Most aztán praefectus a legio V. Victricisnél. Minthogy pedig a Britannia légióiból, cohorsaiból és lovas aláiból szervezett vexillatióval a galliai partoknál kalózkodó armoricanok ellen küldetett: dux. leg. cohortium alarum Britanniarum adversus Arm(oricano)s címet is viselt. Végre 100 ezeres procurator: proc(urator) centenarius provinciae Lusitaniae Lugdunenus avagy Lyciae.

A tengerészkatonák síremlékeiből láthatólag a hajóhad a trierarchákhoz tartozó hadosztályokon belül a szárazföldi hadsereg módjára decuriakra és centuriakra oszlott. A centuriak az illető centuriokról vagy a hajókról kapták nevüket. Így ceniuria Claudia Ingeni (Corp. III. 556a) mellett egy miles classis praetoriae Misenensis (centuria triere) Asclcpio (Corp. X. 3379.).
Egy másik ugyancsak misenumi matróz: a centuria et triere Neptunoból (Corp. X. 3375.) örökíti meg magát. Van miles et clas(se Mise) n(atum) nat(ione ?)... ia Libur(na) jelzetű emlékünk is (Corp. III. 14. 2O3 ). Egy másikon Sex(tus Valer(ius) Pud(n)s (Centuria Jul(ii) a Pireusban (Corp. III. 558.) A ceuturiok tehát hajókapitányok valtak s már Tacitus jelzi, hogy a trierachak alárendeltjeiként vezették hajóikat. Így G. Julius Valentinus centurio classis Ravennas is.

Görögösen nauarchos a hajókapitány neve. Varasnak a parthusok ellen folytatott hadjáratában 166-ban Seleucia Pieria táborában (in castris in hibemis) a misenumi hajóhadból elhalálozott Annius Herenlanus nauarchus classis praetoriae Misensis örökíti meg magát Lídiában, a classis Syriacától elhalt hajókapitány címe egy teosi sírkövön: nauarchos stolu süriakos (Corp. III. 421. (ναυχρχ)ος στο(λου) συριακοδ.) Hogy a nauarchos nem azonosítható a trierarchussal, azt már a seleukiai síremléken mutatkozó párhuzamosítás is nyilvánvalóvá teszi (Corp. III. 14. 394).
Még jobban megbizonyosít erről egy Pontus et Bithynianak Sinope városából (Cappadocia) ismeretes sírkövön: C. Numisius primus nauarchus címe. Az illető azután sacerdos imp(eratoris) Caesaris aug(usti) aed(ius), s másodízbeli quinq(uannalis) polgármester lett utóbb. E szerint a nauarchosok a primilusok, vagy a köztársaságbeli légió harmadik vonalát alkotó trierariusok első manipulusának centurioja (centurio primi pili), majd a cohors elhagyásával primus pilus = primipilus a hajóhadban is jelentkezik. Ez a nauarchos, miként a primipilus, részt vett a haditanácsban is. Ha tehát a hajóhad a légió mintájára tagozódott, s a rangidősebb centurio viselte, mint Mommsen, ki is mutatta a nauarchus princeps titulust.
Ez volt tehát a hajó rangidősb kapitánya, voltmint primus nauarchos. Minthogy pedig a légió centuriáíban három-három, s igya 60 centuriában 3x60=180 centurio működött egy-egy hajóhad is, mint a pannoniai vagy moesiai szintén ennyi centurioval = nauarchossal lehetett berendezve, amiről azonban biztos adataink még nincsenek.

Fájdalom, arra sem szolgáltatott dunai hajóhadunk példát, amit a tengeri hajóknál látunk, s ami a Dunán is feltételezhető, hogy t. i. a hajó centuriáját is megjelölték. Így ismeretes egy hajónál a centuria Claudi jelzete. Minthogy pedig egy-egy tengeri hajó voltaképpen egy centuriát képviselt, néha csak a hajót nevezik meg. Miles ex cla(sse) Misen(atum) nal(ione)… ia Libur(na).

A legénység fel a centurioig a zsoldidőt (stipendia) is megörökítő síremlékein. Így látjuk Annius Herculanus nauarchos classis praetoriae misensis sírkövén: stipendiorum XXXIIII vixit annis LIII, vagyis szolgált 34 s élt 53 évet. (Corp. III. 14394.) C. Julan Valentinus centurio class(is) pr(aetoriae) Ravenn(atae) azonban csak 40 évet töltött ezen a földön s abból 22-őt hadiszolgálatban, úgy, hogy már 18 éves korában fegyver alá került E későbbi jellegű sírirat militavit = katonáskodott kifejezéssel adja a szolgálati időt. (Vixit ann(is) XL. mil(itavit) ann(is) XXII. (Corp. III. 322.) Éppen így militavittal jelzi hadi éveit egy, az I és II. század határát képviselő sírkő. [Corp. III. 2034. vixit anos XXXVIII. militavit annos XVI. p(ic) s(itus)j. Ez tehát 22 életévével lépett a haditengerészet kötelékébe s 16 évi szolgálattal sem érhetett el voltmi emelkedést. Sex. Valerius Pudens 30 életévéből 8-at szolgálván, 22 éves korában sorozhatták be. (Corp. III. 558.) militavit a(n)nos VIII. vixit a(n)os XXX.)

A példák tovább szaporítása nélkül is megállapítható tehát, hogy a 18-22 életévvel folyt a haditengerészet részére is a sorozás. S habár erre nézve a dunai flotta emlékeiben utalással nem találkoztunk, biztosra vehetjük, hogy itt sem jártak másként el.
A hajóhad parancsnokság irodájában, mint a tengeri flottáknál könyvvezetői, számviteli teendőkre beosztott atisztek működhettek. Ilyenek ugyan még az itáliai flottától is felettébb gyéren jelentkeznek, így egy dispensator classis (miseneusis) és egy tabularius (classis) pr(aetoriae) (R)av(ennatium) mellett még egy „ex libiar(io) sesq(uiplario)” a XCIV. diplomán említésbe. Amaz számvevő, számfejtő, emezek lajstromozó könyvvezető teendőket teljesíthettek.

A dunai flottánál ezekről nincsenek ugyan értesüléseink, de azért ha mindjárt valószínűnek látszik is, hogy a tartományi helytartóság, mint amellyel kapcsolatosan működhetett a hajóhadparancsnokság. Saját segédszemélyzetével intézte a pénztári és számviteli munkálatokat, azért a hajóhadparancsnokság kézi pénztára szintén okozhatott annyi számosztályi teendőt, hogy okvetetlenül rendelkezniük kellett a legénységből és altisztekből kiválasztott néhány számadó és ellenőrző munkaerővel is.
A legénységi állomány kiegészítésmódjairól dunai flottánk emléktárában útbaigazító feljegyzéssel nem rendelkezünk. Kezdetben a hajószolgálatot kevésre becsülték s kitüntetésszámba ment, amikor Nero császár a később Brigetioba került legio prima adintrixba beioroztatta a misenumi matrózokat is.

Az itáliai tengerészeti peregrinusokból idegen provinciák ifjúságából toborozták a legénységét. Így a bemutatott feliratokon ismételten találkoztunk bessus nemzetbeli matrózokal. Görögök, egyiptomiak, sőt pannoniaiak is szerepeltek közöttük. A dunai flotta személyzete nyilván a parti lakosságból telt ki, minként a pannoniai segédcsapatokat Palpius Hister helytartó már 50-ben a tartományból magából tagozott utasítása szerint kiegészíteni.
Minden hajóhad egyúttal saját fegyverraktárral is bírt, s ennek gondozására szintén kipróbált hűségű legénységet alkalmaztak. Ex armorum custode nyer elbocsátást 152-ben a Classis praetoria Ravennas egyik gregalisa, vagyis közvitéze. (Dipl. LXII.) Ilyen kivezényelt volt a Classis praetoria Deciana p(ia) v(index) Ravennasnál 250-ben ex librar(io) sesq(uiplario) matróz is, akit tehát a hajóhadparancsnokság irodájában a könyvvezetésnél alkalmaztak. (Dipl. XCIV;B LVI Bp. S9S.)

A kiszolgált matrózok neve szintén veteranus volt, miként a Ciassis Flavia Moesica veteránusától Tomiból (Constantából) bemutatott emékkő is igazolja. (Corp. III. 7552.) Ilyen veteranus a Sisciából ismeretes M. Mmicius Saturninus is: ex optione Classis praetoriae Ravennas, ilyen egy ismeretlen hajóhad (veteranu)s Aug(usti)je. Kiisi közeléből, a Dobrudgeaból, ki görög eredeténél fogva a syriai, vagy alexandriai classishoz számíthatott. (Corp. III. 12472.) A misenumi hajóhadnál szintén jő elő veteranus egy salonai sírkövön. [Corp. III. 2051. L. Sextilius vet(eranus) et class(e) praetoria Mi senatum]. Majd veterani qui militaverunt in Classe Missensesi et sunt deducti Paestum. (Dipl. IX.) Ugyancsak Salonából ημεριτος στάλος Μΐ.ζήνων. (Corp. III. 14695.) A Classis Syriacában görögül (υί) οίετρανοί στρατ (ευσάμενο;) címezék magukat.

A tengeri hajóhad hajóinak, sőt még a kereskedelmi hajóknak is nevük volt csak úgy, mint napjainkban. A gyorsjáratú hadihajók, a mai regatták ősei, liburnia nevet viseltek. T. Diophantos de liburna Murena (Corp. HI. 2034. a spa latói múzeumban) a tengeri angolnáról. Liburna Grypi Ephesusban a Classis Syriaciánál. (Corp. III. 434.) Zarában a III. Fortuna nevű liburna (Corp. III. 3165.) tett említést annak jeléül, hogy még első és második is volt e néven, A Classis praetoria Misenensis pia vindex Philippianaban egy liburna III. Victoria (Corp. HI. 7327.) szintén még két más hasonnevű hajó sorozati folytatása. Dalmácia és Pannonia határán, a mai Boszniában egy verses síremléken Heliodorus, a szülök által gyászolt matróz a hatodik triedén = triede sexta szolgált.
Hogy hány liburna tartozott a tengeri flottában egy-egy trierarchus alá, azt valóban bajos eldönteni. A legio 60. centuriára osztva, s az egyes centuriákba 3 centurio szolgálván, ennyi hadihajót feltételezhetünk egy-egy flottában is. Így a Classis Flavia Pannonica et Moesiaca összesen 360 hadihajóra volna legalább is becsülhető, habár a háromevezős hadihajókkal igen takarékosan bántak és Krisztus után 69-ben például Galicia és Pamphylia helytartója, mint Tacitus tanítja, csak két-három evezőst kapott kíséretül.

A haditengerészek pajzsot, lándzsát hordtak, sisakot viseltek, tehát mint csapatszolgálatuk, egyenruházatuk is görög mintát követelt. Egy bessus származású tengerész Ravennában 30 évet élve s 7 évet szolgálva (Raven(natum) nat(ione) bess(us) (stip(end(iorum) VII. vixit anulos) XXX) rövid lándzsaszerű karddal van megörökítve.
Eleinte a tengerészet lealázó volt s csakis rabszolgák, elszegényedett polgárok soroztattak oda, vagy szövetséges barbár népeket alkalmaztak Socii Classis navales. Csakhogy a besorozott birodalmi legénység igyekezett is szabadulni onnan s kitüntetés számba megy a légióba juthatás. Nero a misenumi hajóhad matrózaiból alakította a később Pannóniában Brigetióban oly emlékezetessé vált legio I. adiutrixot. A be nem jutott legénység Galbától szintén a légiókba soroztatást könyörgötte, Galba azonban visszautasította a jelentkezőket, sőt amikor e nem éppen méltányos eljárás miatt zajongani kezdtek, börtönnel sújtotta a szerencsétleneket. Csak ez az elkeseredett hajóslegénység Vitelliustól Vespasianushoz pártolt, akkor mehetett vágyakozásuk teljesedésbe, mert a ravennai hajóssereg is legionariusságért esengvén. Mucianus, Vespasianus teljhatalmú képviselője, 69-ben belőlük alakítja a második segédlégiót, a legio II. adiutrixot, mely a jelekből láthatólag már az első század végén Aquincumban állomásoznak, a dák háborúk alatt az Al-Dunához Acumincumba (Szurduk) került s 120-tól nyert végleges elhelyezést Aquincumban.

A római hajózás meghonosítása előtt sem nélkülözték a Duna és mellékvizei a vízi járóműveket s habár ez alkalommal csakis a hadihajózás történetével kívánunk foglalkozni s a helyi hajózást a tulajdonképpeni kereskedelmi hajózással és ezek kultuszemlékeivel terünk szűk voltánál fogva későbbre kell halasztanunk, azért nem hallgathatjuk el, hogy a császárság korában is saját primitív vizi eszközeivel ék a parti lakosság.
Cassio Dio (XLIX. 37.) μσναξυλα πλοία nevű fatörzsből kivájt, kiégetett lélekvesztőket látott a thrák és pannon dunaparti népségnél. Ammianus Marcellinus a IV. században cavatis arborum alveis (XXXA. 4,5, és cavatis roboribus (XVII. 13, 27.) néven említ fel a szarmata és góth népektől, kik a thrákok és a többi régibb partlakók helyébe kerültek. De ezen kisebb művek mellett már rates nevű (Ovidius Trist. III. 10, 31.) dereglyék s navesek vagyis hajófélék szintén mutatkoztak, sőt az Al-Dunánál νήες φορτικές és δλκο3ις (Apoll. Rhod. IV. 283.) is használatosak voltak nyilván a görögök mintáira.

A vitorlás hajóknak azonban semmi nyoma sem mutatkozott s különösen a Közép és Felső-Dimáról a Traianus oszlopán és Marcus Aurelius diadalemlékén. A birodalom megnövekedése a tenger és folyamhajózás hadászati fontosságát is észrevehetőbbé tevén, ezzel a hajószemélyzet társadalmi állása is javulni kezdett. Ezzel a legénységre is tűrhetőbbé vált a matrózszolgálat főleg Verus parthusi hadjárataitól kezdve, amikor a Földközi-tengeren elhatalmasodott kalózok ellen valóságos hadjáratot kellett kezdeni. Még kedvezőbbre fordult a legénység sorsa Septimus Severus keleti hadjárataiban, amikor a haditengerészet nem csupán kedvtelésre követte a császári udvart, hanem valósággal combattans részét alkotja a hadseregnek is.
Az itáliai flotta emlékei a Földközi-tenger egész medencéjében hirdetik annak kiterjedt alkalmaztatását; s habár Róma és a hadsereg hihetetlen nagyarányú közélelmezése: az anona is a hajóhad közreműködésével nyerte kielégíttetését, azért a kültengeri emlékek nagy része mégis hadi küldetéseket, megannyi expedíciót képviselő, így a salonai kikötőben (Spalato) felmerült síremlékek volt, mint két általunk is említett felirata az újabb felfogás értelmében vexillacióktól maradt fenn.
Seleucia Pireusban a misenumi flotta vexillációja oly sokáig volt lekötve Verusnak a parthusok ellen viselt hadjáratában, hogy telelő táborhelyeket volt kénytelen a nyári táborozás mellett rögtönözni. In castris in bibernis szólnak tehát az emlékek. Severus Alexander perzsa háborúja folyamán a tengeri rablók annyira lazították a Földközi-tenger biztonságát, hogy a nekibátorodott kalózok ellen Sallustius Sempronius Victor az egész medencére szóló küldetéssel ducennarius rendkívüli parancsnokságot nyert, sőt külön trierarc(hus) pris(tis) állást is szervezőnek könnyebben mozgó, s a sziklák zugaiban a kalózok üldözésére képes hosszú, keskeny hajókkal. Nonius le is írja a pirusta hajók kinézését. (535.) Pristis navigii genus a forma píscinum marinamra, quae Ionga corporis sunt sed angustae. A vonatkozó s Krisztus után 235-ból való felírat megérdemli itt is a bemutatását.

Így a Corpus X. 3342. a.:

pro]reditu et vicjtoria imp. cues. M. Aurei. Severi Alexandri aug. et Juliae Marie [ac Aug. m(atris) cfastrorum) iotiusqjue domus divitiae ... dectir(io) Misenis et Te decurio e]quit(um), trierarc(hus) pris[tis (centurio leg. .... p. p. leg.... pra)ef. leg. III. Gallic(ae) et pra(ef) Cl. Seveto et [Cl. quititiauo cos.

Ebből a hadjáratból az is kiderül, hogy a hajóhad cadere, tartalékparancsnoksága reliquatio nevet viselt s annak parancsnoka: praepositus reliquationis classis praetoriae Misenatium piae vindicis et thesauris dominicis et bastagis copiarum devehendarum volt. Tehát a császári udvartartás (th esa it rum dominicum) és a hajóhad. Összes bagageajának utánszállításával az intendánsi nehéz teendőket és a fegyvertárt (arzenál) is gondoznia kell a reliquatiónak. (Batagis copiarum devehendarum.)
Hasonló küldetésekről természetesen nincs bizonyítékunk a dunai flottát illetőleg; de bizonyos, hogy Domitianus hadjáratában kiváló részt teljesíthetett a Classis Flavia,1) s Traianus hadjáratából és Marcus Aurelius marcomann háborúiból már illusztrálja is a Traianus-oszlop és Marcus-oszlop a Dunán alkalmazott hajókat.

A legénység szolgálata az első században 26, Traianustól 25 évig tartván, a nősülés is engedélyezve volt résziikre. Ez a hosszú szolgálat rendkívül kedvezhetett a gyakorlati ügyesség és biztosság, volt, mint a tájékozódási képesség kifejtésének s egyeseket éppen azért kettős zsoldra is érdemesítve, mint duplicariusok a terhesebb kézimunka alól mentesülten, altiszti minőséget nyertek. Egy ilyen duplicarius emlékét mutattuk be a Classis FL Pannonica tói Sirmium mellől, Krljevácról. (Corp. III. 3223.)

A hajószolgálat által igényelt kormányosok emlékezetét a dunai flotta nem mutatja. Pedig Tacitus (Annales XIII, 30.) külön praefectus remigiumot is emleget Zaraban. T. Titinius Julianus III. Fort(unae) a IV. Fortunae nevű hajó kormányosa hunyt el 42 éves korában, amiből 19 évet szolgált. (Corp. III. 3165.) Az éjjeli őr nevét is csak a Classis Misentium tartotta fenn (Corp. III. 7290.), s mert a centuria is ki van jelölve, eszerint minden centúriához állandó éjjeli őr is tartozott. Erre a célra azonban a haditengerészetnél alkalmatlanná vált félrokkantakat alkalmazhatták, mert ha változó beosztás szerint történik az őrködés, alig él volt az éjjeli őr naufylax titulusával.

Az altiszti fokozatnak a szárazföldi hadseregnél használatos optio rangjelzését éppen Sisaából (Sziszek) a szintén altiszti funkciót érdemesült duplicarius (Mitrovica) mellől volt alkalmunk feliratilag igazolni.

Íme ennyi mindaz, mivel öreg Dunánk s két római uralom alá került mellékágának: a Dráva-Szávának hajószolgálati szervezetét a Krisztus utáni három első századából igazolhatjuk. Bármilyen kevés is számszerűleg ez az adatkészlet, s bármilyen hézagosok is annak históriai s hajótechnikai vonatkozásai, azért vigasztalásunkra szolgálhat: hogy ez a kevés is jóval túlhaladja mindazt, amivel például Germánia a Rajnáról rendelkezik, s a Dunáról már időszámításunk első negyedétől dokumentálható hajószervezet még ilyen hézagosságában is meghaladja mindazt, amit a parti államok e tekintetben jelenleg felmutathatnak.
Az az egységes vezetés, tervszerű beosztás, amivel a római császárság a Duna felső szakaszától le a Pontusig a hajózás forgalmát a nagy részben ellenséges túlparti népességgel szemben biztosítani tudta közgazdaságilag is kiszámíthatatlan előnyökkel járhatott s Közép-Európa világforgalmának és kereskedelmének legalább is volt akkora hasznára, mint napjainkban a Duna gőzhajózási és a Magyar Folyam és Tengerhajózási társaságok együttvéve.


Forrás: Téglás Gábor: A Rómaiak hadihajószolgálata Pannónia és Moesia területén