A keltezhető raetiai kiserődök a fentiekben, a legio- és segédcsapat táborokkal együtt kerültek összefoglalásra. Ezek közé tartozik: Freimühle, Halheim Unterschwaningen Gunzenhausen és Neuburg tábora. Sokáig a kutatás kiserődnek határozta meg a Mengen- Ennetach közelében megfigyelt különleges alaprajzú római erődítményt, amely az újabb geofizikai felmérések fényében hagyományos auxiliáris táborként határozandó meg.
A raetiai táborok közül az alábbiak meghatározatlan időpontban épültek és működtek: Hintere Orthalde, Gündersbach, In der Harlach, Raitenbuch, Petersbuch, Biebig, Hegelohe, GüBgraben, am Hinteren Seeberg, Haardorf, valamint feltételesen tábor létezett Nördlingen és Lauchheim közelében - ez utóbbi két esetben a tábor létezése sem igazolható.

A kiserődök területén folytatott kutatásokról összefoglalóan D. Baatz jelentetett meg tanulmányt. A raetiai kiserődökről összességében megállapítható, hogy sosem önállóan, hanem mindig egy nagyobb auxiliáris- illetve legiotábor közelében helyezkedtek el és annak felügyelete alá tartoztak. Létrehozásuk oka általában utak, átkelők, hidak illetve kőfejtők felügyelete volt.
Marcus Aurelius Marcomanni ellen vívott háborúit követően, ahogy a limes vonala többé-kevésbé állandósult és az ellene irányuló barbár támadások egyre rendszeresebbé és erőteljesebbekké váltak a kiserődök feladata a limes vonalának megfigyelése volt. Elsődleges feladatuk a kapcsolattartás volt a raetiai limes hegygerincein elhelyezkedő burgusok és a völgyekben található segédcsapat-táborok között. Jelenleg a kiserődök döntő többsége a raetiai limesen ismert, amely a kutatás aszimmetrikus voltának tudható be. Ettől délebbre, a tartomány középső részein további útállomások, hídfőállások, ellenőrzőpontok előkerülése várható.



Farkas István Gergő