logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A római gyalogság előnyei

A rómaiak megőrizték a pahalnx harcmodor néhány jellegzetességét a korai légiós hadrendben, melyek közül a leginkább említésre méltóak a harmadik sorban álló lándzsás triariusok. A triariusok hosszú lándzsái idővel azonban eltűnnek, és minden katonát egységesen rövid karddal, pajzzsal és pilummal szerelnek fel, ami nagyobb mértékű standardizáltságot és kohéziót biztosított a hellén jellegű formációval szemben.

A római légiókkal szembekerült phalanxok igencsak sebezhetőknek bizonyultak a jóval flexibilisebb római ”sakktábla-felállással” szemben, mely nagyobb személyes teret biztosított a katonáknak a közelharcba való részvételhez.

A manipulus rendszer ráadásul lehetővé tette a sereg összes alegysége számára az összetett manőverek végrehajtását, megszabadítva az egységeket attól a hátránytól, hogy folyamatosan szorosan zárt és merev csapattestekben harcoljanak. Ezenkívül a rómaiak mély, három vonalas felfejlődése a folyamatos utánpótlás által biztosította az ellenségre ható állandó és egyenletes nyomást, míg a phalanxok legtöbbször a hosszú vonalakba rendeződött, néhány ember mélységű formációt részesítették előnyben.
Ez a csata kezdeti szakaszában jól működhetett, de ahogy a harc egyre több és több emberanyagot morzsolt fel, illetve fárasztott ki, a tartalékokkal rendelkező római formáció hosszabb időn keresztül volt képes friss erőkkel a nyomást fenntartani az ellenséges sereggel szemben.

A csata elhúzódásával, és a nyomás növekedésével a phalanxban harcolók kifulladttá illetve mozgásképtelenné váltak, míg a rómaiaknak még elég erejük maradt a manőverezésre és a végső roham megindítására. Hannibál csapatainak Zámánál való felállításában tükröződik, hogy a zseniális vezér reflektál erre az előnyre, mivel ő maga is három vonalba rendezi seregét, feláldozva a gyengébb harcképességgel rendelkező első két sort, hogy a végső összecsapásra tartogassa az itáliai csatákban megedzett veteránjait.
A légionáriusokat ráadásul hosszabb ideig gyakorlatoztatták együtt, valamint felszerelésük uniformizáltabb és modernebb volt a korabeli seregeknél. Ezek a képességek tették lehetővé, hogy a légiók több mint egyenlő ellenfelei legyenek a phalanx harcmodornak.



Amaltheia