Róma felemelkedését megelőzően a hellén phalanx volt a nyugati világ leghatásosabb katonai egysége, mely bizonyította ütőképességét a dél-európai csatamezőkön Spártától Macedóniáig, valamint felülkerekedett néhány Európán kívüli nagy birodalom haderején is, Perzsiától egészen Indiáig.

A tömör sorokban felállított, páncéllal és masszív, 12-től 21 láb hosszúságú lándzsákkal felszerelt phalanx félelmetes ellenséges egység lehetett a maga korában. Védekezés céljára csak ritkán használták, hatékonysága akkor mutatkozott meg leginkább, ha lándzsáit előreszegezve a csatába menetelt akár egyenes, akár lépcsőzetes, vagy ferde arcvonalban az ellenséges szárnyak ellenében, miként Nagy Sándor vagy a thébai újító Epaminondas csatáiban bebizonyosodott.

Amikor más egységekkel is együttműködött, – könnyű gyalogsággal és lovassággal – nem volt egyenrangú ellenfele, akárcsak a Nagy Sándor idején, amikor ennek a taktikának az alkalmazása a legmagasabb szintet érte el.



Amaltheia