Miután egy katona befejezte a kiképzést általában az egyik légióhoz rendelték, ami rómaiak alapvető tömeges harci ereje volt. A légiókat tíz egységre, úgynevezett cohorsokra osztották, ami durván megfelel egy modern gyalogos zászlóaljnak. A cohorsokat további alegységekre, három manipulus-ra osztották, ami további két egységből, körülbelül 60-100 emberből álló centuriakból állt.

A teljes létszámú légió hatvan centuriából, azaz körülbelül 6000 emberből állt. A légió első cohorsa volt általában a legütőképesebb egység, mivel teljes személyi állományát a legképzettebb, legtapasztaltabb emberekkel töltötték fel. A légiók egymással egyesülve alkották a hadsereget.
A légiók, illetve a hadseregek legmagasabb rangú tisztjei a Köztársaság idején általában consulok, vagy proconsulok közül kerültek ki. A korai köztársasági periódusban szokásos volt, hogy egy hadsereget kettős parancsnoklás alá helyeztek, olyan módon, hogy a két consul egymást naponként váltogatva irányította a haderőt.

A későbbi századokban ezt fokozatosan megszüntették, és a hadseregek egy parancsnok irányítása alá kerültek. A legfőbb parancsnokot rangban követő tisztek a szenátori rangú legatusok voltak, az arisztokrata származású fiatal tribunusok pedig gyakran az adminisztratív feladatokat felügyelték, mint példának okáért a tábor megépítése.

A centuriók (durván egyenértékű rang a mai altisztekével, de a csatamezőn a modern kapitányokéhoz volt hasonló a funkciójuk) voltak a cohorsok, manipulusok, és centúriók parancsnokai. A seregben speciális mérnöki egységek, kézművesek és fegyvermesterek is szolgáltak.




Amaltheia