A jó római parancsnok nem habozott, hogy kihasználja egy hírszerző képességeit, főképpen ostrom idején, illetve harctéri összecsapások előtt. Az információt kémektől, kollaboránsoktól, követektől, diplomatáktól, és a szövetségeseiktől gyűjtötték össze.

A második pán háború alatt például a hírszerzők által elfogott üzenet tette lehetővé, hogy azonnal két hadsereget indítsanak Hasdrubál karthágói seregeinek felkutatására és elpusztítására, és ilyen módon megakadályozzák, hogy utánpótlást biztosítson Hannibál serege számára.

A parancsnokok ezen kívül hírszerzőik segítségével egy szemüket állandóan a Rómában történő eseményeken tartották, mivel politikai ellenfeleik és riválisaik könnyen sikertelenné tehették hadjárataikat, érzékeny veszteségeket okozva ilyen módon politikai karrierjükben (aukrocitas), és személyes imázsukban (dignitas).
A harc kezdeti fázisában felderítőket is bevetettek – járőröket küldettek ki, rajtaütésekkel tették próbára az ellenséget, gyenge pontokat keresve, összeszedték a szökött katonákat, valamint megfélemlítették a lakosságot.



Amaltheia