Akármilyen csatarendben is állt fel, a római hadsereget mozgékonyság, fegyelmezettség és összetartás jellemezte. A különböző formációkat a különböző taktikai szituációknak megfelelően alkalmazták:


Repellere eqites (lovasság visszaűzése):
A lovassági támadásokkal szemben alkalmazott formáció. A légionáriusok négyzet alakban álltak fel, vállukat szorosan egymásnak vetették, pilaikat pedig lándzsaként tartották előre a pajzsok közötti réseken.


Eicere pila:
A pilanak az ellenségre való hajítására felszólító parancs.


Cuneum formate:
Ék alakzat formálására felszólító parancs, ami a roham során sokkolhatta és megtörhette az ellenség sorait.


Contendite vestra sponte:
A parancs egyfajta agresszív hozzáállásra szólította fel a légionáriusokat, akik minden ellenségre azonnal támadtak, akikkel szembekerültek.


Orbem formate:
A parancs kör alakú formációra szólította fel a légionáriusokat. A kör közepébe az íjászok fejlődtek fel, akik távolsági támadásukkal támogatták a katonákat. Ezt a taktikát főleg akkor alkalmazták, ha egy kisszámú légionáriusnak kellett tartania a pozícióját, miközben az ellenség körülvette őket.


Ciringite fortem:
Parancs arra vonatkozóan, hogy a légionáriusok tartsák a pozíciójukat.


Fortem allargate:
Szétszóródásra utasító parancs.


Testudinem formate:
A teknősbéka alakzat felvételére utasító parancs. Ez a formáció csak lassú mozgást tett lehetővé, viszont áthatolhatatlan volt az ellenséges tűz számára, ami hatékonnyá tette ostrom esetén, vagy ha ellenséges íjászokkal kellett szembenézni. A közelharcban a teknősbéka alakzat hátrányt jelentett, így csak akkor alkalmazták, ha az ellenség elég távol helyezkedett el, így a légionáriusok másik formációt vehettek fel a támadás előtt.


Agmen formate:
Parancs négyzet alakzat formálására.




Amaltheia