logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Ilipai csata i.e. 206

A baeculai csata és Hasdurbal távozása után karthágói erősítések szálltak partra Hispániában Hanno vezetésével, aki hamarosan csatlakozott csapataival Mago Barca seregéhez. Ketten együtt nagy erőt képviselő hadsereget szerveztek meg, amit ibér gyalogosokkal is megerősítettek.
Időközben Hadurbal Gisco előrenyomult seregével Gadesből Andalúziába, így Scipionak két erős hadsereggel kellett szembenéznie, melyek kétségtelenül arra építették a stratégiájukat, hogy az egyikük a rómaiak hátába kerül, amennyiben Scipio megtámadja a másik haderőt. Gondos mérlegelést követően Scipio úgy döntött, hogy Silanus vezetésével először egy osztagot küld Mago megtámadására. Csapatainak erőltetett menetben való haladásával Silanusnak sikerült meglepnie a karthágóiak táborát, aminek következtében Mago ibér szövetségesei szétszóródnak, Hannot pedig fogságba ejtik. Így Hasdurbálra maradt, hogy szembenézzen Scipio koncentrált erőivel, de sikerül elkerülnie a csatát csapatainak megerősített városokba való szétszórásával. Ie. 207-es hispániai hadjárat során tehát nem történt komolyabb összecsapás a két fél között.

A következő tavasszal a karthágóiak nagyarányú hadműveletekbe kezdtek hispániai erődítéseik visszaszerzése érdekében. Ilpiánál Mago egyesült Hasdurbál Gisco seregével, aminek következtében egy hozzávetőleg 54000 és 70000 közötti létszámú haderő jött létre, ami jelentősen nagyobb volt Scipio mintegy 43000 fős hadseregénél. A rómaiak pozícióját gyengítette az is, hogy haderejükben nagyszámú hispán szövetséges is harcolt, akik közel sem voltak olyan tapasztaltak, mint a római légionáriusok.

A két sereg találkozását követően Mago egy merész lovassági támadást intézett a római tábor ellen, melyben főleg Masinissa numídiai lovasai vettek részt. Scipio azonban ezt valamiképpen előre látta, így lovasságát egy közeli domb mögé rejtette, ahonnan azok lerohanták a karthágói szárnyat, ami visszavetette az ellenfelet és komoly veszteségeket okozott Mago oldalán.
A következő napokat a két ellenfél egymás erőinek tesztelésével, kisebb csatározások kiprovokálásával töltötte, melyek során Scipio mindig csak akkor vezette ki csapatait táborából, mikor a karthágóiak már felfejlődtek a csatamezőn. A római hadrendben mindig a légionáriusokat állította a centrumba, az hispánokat pedig a szárnyakra, így sikerült elhitetnie Hasdurbállal és Magoval, hogy ez lesz a római sereg elrendezése a csata napján is. Ez a feltételezés a punok számára végzetesnek bizonyult.

Scipio a csata napján utasításba adta csapatainak, hogy még napkelte előtt egyenek és öltsék magukra fegyverzetüket, majd pirkadatkor a lovasságát és a könnyűgyalogságát (velites) a karthágóiak előőrse ellen küldte, miközben fő erőit a támadás mögött csatarendbe állította. Ezen a napon azonban a légionáriusok álltak fel a szárnyakon, miközben a gyengébb harcértékű ibérek a centrumban fejlődtek fel.
A karthágóiakat meglepte a támadás, így fejvesztett kapkodással vonultak ki a táborukból és rendezték soraikat. Hasdurbál, abban a hiszemben, hogy a rómaiak a korábbi rend szerint állnak fel, az afrikai elit egységeit helyezte el a centrumban, a hispániai zsoldosokat pedig a szárnyakon, amin a későbbiekben sem volt képes változtatni, mivel az ellenfél arcvonal túl közel volt a karthágóiak táborához.

A következő néhány órában Scipio a gyalogosait a kisebb előcsatározásokat kikényszerítő könnyűgyalogosok és lovasság mögött tartotta, kihasználva, hogy az idő neki dolgozik, mivel ellenfele katonái nem tudtak megreggelizni a meglepetésszerű támadás miatt. Amikor végül a támadás mellett döntött, a könnyű fegyverzetű csapatokat visszahívta, akik a manipulusok közötti réseken keresztül vissza a szárnyak irányába.
A szárnyakon elhelyezett légiók ekkor indultak meg erőltetett menetben ami által, egy konkáv, ”megfordított cannaei” formációt hoztak létre. Ráadásul a szárnyakat erősítette az is, hogy a légionáriusokon kifelé, oldalirányba fejlődött fel a korábban visszavonuló könnyű gyalogság, majd pedig ennek a szárnyain a lovasság, így sikerült átkarolnia a karhágóiak arcvonalát mindkét oldalon.

A centrumban állókkal nem törődve a légionáriusok, a könnyűfegyverzetű csapatok és a lovasság a karthágóiak szárnyain elhelyezkedő képzetlen hispániai csapatokat támadták, mind ellőről, oldalról és idővel átkarolva azokat, hátulról is.
A karthágói centrumban elhelyezkedő elitegységek képtelenek voltak segítséget nyújtani a szárnyaknak mivel, a rómaiak centrumában álló, lassabban vonuló ibér harcosok sziluettjei már feltűntek a közelben, még ha harcba nem is bocsátkoztak még.

A szárnyak elkerülhetetlen felmorzsolódásával az afrikai harcosok demoralizálódtak és összezavarodtak, ráadásul még saját megvadult elefántjaik is soraikra törtek, akiket a római lovasság hajtott a szárnyak felől a centrum irányába.
Az éhség, a fáradság és az arcvonal összeomlásának látványa megtette a hatását – a karthágóiak megkezdték kezdetben rendezett visszavonulásukat. Scipio ekkor indította rohamra arcvonalának eddig hátramaradt hispániai centrumát, ami a karthágói arcvonal végső összeomlásához, és a cannaei csata revansának tekinthető mészárláshoz vezetett volna, ha nem tör ki egy hirtelen felhőszakadás, ami lehetetlenné tette a további hadműveleteket, és a karthágóiak visszamenekülhettek táboruk biztonságába.

Bár a punok ideiglenesen biztonságban tudhatták magukat, de nem volt idejük a pihenésre. Szembenézve az elkerülhetetlen római támadással a következő reggelig kénytelenek voltak megerősítni védelmüket. Az éjszaka folyamén azonban egyre több és több hispániai zsoldos dezertált a táborból, mire Hasdurbál is megpróbált elillanni afrikai egységeivel a sötétség leple alatt.
Scipio azonban nem akarta megismételni a baeculai történt hibákat, ezért azonnal az ellenfél üldözésére rendelte teljes seregét, melyet a gyorsabb lovasság vezetett fel. Amikor a rómaiaknak sikerült befognia a karthágóiak utóvédeit, megkezdődött a mészárlás, melyből Hasdurbálnak mindösszesen 6000 emberével sikerült egy magaslat tetejére menekülnie, ahol azonban nem tudta biztosítani az emberei számára a vízutánpótlást. A megmaradt egységeket a rómaiak rövid idő alatt körbezárták, de Hasdurbálnak és Magonak sikerült még időben elmenekülnie.

A csatát követően Hasdurbál Gisco Afrikába utazott, hogy felkeresse a nagy hatalmú numidiai királyt, Syphaxot, akivel Scipio is tárgyalásokat folytatott, hogy megszerezze a lovasságának támogatását. Mago Barca időközben a Baleári-szigetekre hajózott, ahonnan Liguriába kelt át, hogy egy elkeseredett támadást kísérlejen meg észak Itáliában.
Scipio, miután leigázta Hispánia korábban Karthágó irányítása alá tartozó területeit, és bosszút állt azokon a törzseken, akiknek árulása apja és nagybátyja halálához vezetett, visszatért Rómába, ahol ie. 205-ben egyhangú szavazással consulnak választották.



Amaltheia