logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A hadsereg vezetésének minősége

A hadsereg vezetésének minősége változó, de hosszú időn keresztül mindig elég hatékony ahhoz, hogy biztosítsa Róma katonai sikereit


A hadvezetés rossz döntései elég gyakoriak a római katonai történelemben, a Hannibáli vereségektől kezdve egészen Crassus seregeinek parthiai megsemmisüléséig számtalan példa lehetne felsorolható. A római politikai struktúra azonban képes volt folyamatosan pótolni a hadvezetésre kész és alkalmas embereket, akiket az állam a rossz döntésekből fakadó vereségei és hivatali visszaéléseik esetén felelőségre is vonhatott.
Nem volt szokatlan, hogy a csatát vesztő vezéreket politikai ellenfeleik beperelték, néhány esetben ennek következtében elvesztették a vagyonukat, illetve alig tudtak megmenekülni a haláltól.
A szenatusi oligarchia, minden politikai manőverezéseivel, összeütközéseivel és egyéb hibáival együtt, képes volt felügyelni a katonai ügyeket, és tagjai képesek voltak a végső győzelmek kivívására. A különböző hadvezérek teljesítménye változó, de mind a viharos köztársasági időkben, mind a birodalmi császárok hatalma alatt, Róma elegendő jó képességű vezért adott ahhoz, hogy megőrizze katonai ütőképességét majd ezer éven keresztül.

Itt meg kell jegyezni, hogy a nagyszámú altiszt játszott szerepet a hadsereg koordinálásában és irányításában. Ezeknek az embereknek a kezdeményező képességének kulcsszerepe volt a rómaiak sikereiben, mint azt az ismeretlen tribunus példája is illusztrálja Cynoschephalaenál. Az effektív hadvezetés a híres római centuriókhoz is kötődött, akik a légió szervezetének gerincét alkották. Bár mindegyikük természetesen nem volt tökéletes tisztnek nevezhető, de a parancsnoki rendszer alapvetően jól működött.

A római hadsereg és a polgári kultúra, ami alapvetően a nehézgyalogos légió testesített meg, állandó motivációs és összetartó erőt biztosított:

Ennek a kulturális kohéziónak nem kizárólagos forrásai: (a) a római polgárjog értéke, (b) a szabad férfiak toborzása a gyalogságba (ellentétben az idegen egységek, rabszolgák és zsoldosok széleskörű alkalmazásával), (c) a légiós egységekhez való hűség, mely karakterisztikáit tekintve egyedi maradt mind kinézetében, mind fegyelmezettségében.



Amaltheia