logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Kiket nevezünk barbároknak

Róma gall ellenségei, egymástól igencsak különböző kelta törzsekből tevődtek össze. A régebbi idők történészei visszamaradott vadembereknek tartották őket, akik kegyetlenül elpusztították ”a hatalmas és felséges Rómát.” Néhány modern nézet ókori szabadságharcosokat lát bennük, akik szembeszegültek Róma elnyomó hatalmával. Maguk az ókoriak időnként bátor és méltó ellenfeleknek látták őket, amire jó példa a haldokló gall gyönyörű szobra.

Magát a gall népet, számtalan különböző törzs alkotta, melyeknek területei földrajzilag a svájci hegyektől a francia síkságokig és a Rajna erdőségeiig terjedtek. Magát a ”gall” kifejezést használták még a Britanniában és Skóciában élő kelta törzsekre is, még több különböző együtt élő népet illetve ezzel a névvel.
Katonai szempontból ugyanis ezek a törzsek sok általános tulajdonságban hasonlóak voltak egymáshoz: törzsi alapú közösségekben éltek, ami a római államszervezethez képest kicsiny és változatos struktúra volt; háborúikban könnyű fegyverzetet, és egyszerű, kimunkálatlan taktikát alkalmaztak, egységeik mozgékonyak voltak, de képtelenek voltak hosszú időn keresztül fenntartani csapataik harci erejét a csatamezőn.

Bár az ismert beszámolók a légióik és azok karizmatikus vezetőinek győzelmét ünneplik a barbárok felett (pl. az amerikai Gladiátor című film 2000-ből), Róma jó néhány kínos illetve katasztrofális vereséget szenvedett el, ezektől a törzsi hadseregektől.
A korai köztársasági korban (kb. ie. 390 – 387) a gallok bevették és kifosztották Rómát Brennus irányítása alatt, valamint a későbbiekben is mértek vereségeket a római hadseregre, például Noreianál, Arausionál, vagy a teutoburgi erdőben vívott csatában.

A korai császárkorban germán csapatok rajtaütésszerű támadása okozta Róma egyik legsúlyosabb vereségét (a teutoburgi csatát), ami három légiót semmisült meg, és egyben rávilágított Róma nyugati terjeszkedésének határaira.
Ugyanezek a germán törzsek voltak azok, akik a későbbiekben előidézték a római hadsereg végső összeomlását nyugaton. Ironikus, hogy a birodalom utolsó időszakában a csaták többségét barbárokból álló csapatok vívták meg mindkét oldalon.



Amaltheia