Ezt a szerkezetet is Vitruvius írja le. A lent középen látható gépezet az egyik legelterjedtebb, háromaraszos scorpio volt, amely 67 cm hosszú dárdákat lőtt ki. A csavarás szögének megnövelése érdekében ovális lyukakkal és hajlított karokkal látták el (lásd balra).

Ilyen gépezetből kilőtt számos dárda maradt ránk. Rendszerint gúla alakú hegyük, és három fa- vagy bőr tolluk volt.

A katapultok fejlődésének következő fontos állomása a fémkeretek bevezetése volt Kr. u. 100 előtt. Szilárdabbak voltak, mint a fa, a rugóknak nagyobb fesztávolságot tettek lehetővé, és a csavarás szögét is tovább növelték. A kőhajítók is fémkeretet kaptak. A rugókat bronzhengerbe foglalták, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól.

A szélesebb keret javította a kilátást, a kis ív pedig a célzást segítette. (A modern vizsgálatok bebizonyították, hogy ezek a berendezések rendkívül pontosak voltak.)