A berendezést Caesar egyik szakértője, a Kr. e. 25 táján alkotó Vitruvius írja le részletesen. Itt a legelterjedtebb méretű, 27 kg-os ballista látható. A korábbi berendezésekkel összehasonlítva a rugók enyhén előre dőlnek a keretben, és így szögük lapos V betűt alkot. Ennek következtében megnövekedett az a szög, amelyben a karokat csavarni lehetett. Ehhez azonban sokkal bonyolultabb vázszerkezet kellett. A módszerről azt tartották, hogy nem éri meg a nyílvetőknél alkalmazni.

Másik fontos átalakítás az volt, hogy kerek helyett inkább ovális lyukakat és alátétgyűrűket használtak. Ez lehetővé tette, hogy a gép méretének megnövelése nélkül is több kötelet ágyazhassanak a keretbe. A rajzon a ballista nyugalmi állapotban látható. Megtöltéséhez a csúszózárat egészen addig kellett előre tolni, amíg az elsütő-szerkezet bele nem akadt a húrba. A csúszózárat ezután a kar segítségével hátracsévélték, a racsni pedig az elsütés pillanatáig megakadályozta a húr kioldását.