Ha egy légiót bevetettek valahol, az egyben a hosszas menetelések kezdetét is jelentette. A csatamezőt oszlopokba rendezve közelítették meg, erősítve ezzel a manőverező képességet.
Általában egy felderítőkből, lovasságból és könnyűgyalogosokból álló erős előőrs előzte meg a fő csapattestet, akikhez egy tribunus vagy más magasabb rangú tiszt is csatlakozott, hogy felmérje a lehetséges táborhelyek elhelyezkedését.
Felderítőket és oldalvédet is alkalmaztak, hogy biztosítsák a menetoszlop biztonságát. Az előőrsöket a nehézgyalogság követte, minden légió jól elkülöníthetően, a saját poggyászoszlopával kísérve. Az utolsó légió biztosította általában az utóvédet, néhány frissen felállított egység pedig az utolsó védvonalat.