Támadás valamilyen társadalmi-politikai csoport, például törzs, királyság, városállam vagy városállamok szövetsége ellen. Győzelemről akkor beszélhetünk, ha a rómaiaknak sikerült közvetlenül irányított provinciává süllyeszteniük vagy a kliens államok alárendelt szerepkörébe kényszeríteniük az adott politikai egységet. A győzelem kivívásának módja népről népre változott.
Amennyiben a megtámadott állam rendelkezett politikai és vallási szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bíró fővárossal, e központ elfoglalása gyakran elegendő volt ahhoz, hogy megadásra kényszerítsék. Hasonlóképpen összeomláshoz vezethetett, ha a csatamezőn verték meg az ellenséges seregeket. Sok törzsi népnek azonban nem volt ilyen nagy jelentőségű központja, és vagy nem volt képes, vagy nem volt hajlandó nyílt színen, nagy tömegeket felvonultatva megütközni a hódítókkal. Ilyen esetben a rómaiaknak alkalmazkodniuk kellett a kisebb intenzitású hadviseléshez.
A támadások ekkor az egyes települések felé irányultak — még a legkisebbek ellen is —, ahol egyszerre csak csekély létszámú ellenséges erőt tudtak harcra kényszeríteni. A győzelmet így nem egyetlen nagyszabású ostrom vagy ütközet keretében, hanem sok kisebb csapás segítségével kényszerítették ki.
Ilyen jellegű háborúra példa a belga törzsek Kr. e. 57-ben történt leigázása. Julius Caesar a légióit a Gallia északi részén élő belga törzsek serege ellen vezette, amiért azok korábban megtámadták Róma egyik szövetségesét. A két fél néhány napig egy keskeny völgy két oldaláról nézett farkasszemet egymással, ám egyik sem vállalkozott rá, hogy elhagyja megerősített állásait, és előnytelen környezetben vegye fel a harcot. A patthelyzetet végül az oldotta fel, hogy a belgák élelmiszerkészlete kifogyott, seregük pedig szélnek eredt, nyomában a mindent elpusztító római üldözőkkel. Előrenyomulása során Caesar minden egyes törzs területét szisztematikusan feldúlta.
Némi időbe telt, míg a belgák ki tudtak állítani egy újabb sereget, amely aztán haladéktalanul meg is támadta a rómaiakat, amint azok éppen tábort vertek a Sambre folyó mellett. A kezdeti meglepetésből rövid idő alatt felocsúdó rómaiak döntő győzelmet arattak, és a csata végén az összes jelen lévő belga törzs kapitulált. Egyes törzsek kontingensei azonban nem érkeztek meg időben a csata helyszínére, így ezeket a népeket egyenként kellett legyőzni. Caesar úgy érte ezt el, hogy sorjában ostrom alá vette a legfőbb településeiket.