logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Büntetőexpedíció

Politikai csoportok elleni támadás, melyet nem azzal a szándékkal indítanak, hogy az adott népet a birodalomhoz csatolják. Itta cél az volt, hogy az ellenség megrettenjen Róma hatalmas katonai erejétől. (A köztársaság korai szakaszában még a zsákmányszerzés is lehetett elsődleges cél, később azonban ez már csak ritkán fordult elő.)
Néhány esetben a büntetőexpedíciókat a Róma elleni támadások indokolták. A büntető hadoszlopok gyorsan mozogtak előre, s közben a lehető legnagyobb pusztítást végezték az útjukban eső településekben és javakban.

A büntetőexpedíciók lényege az volt, hogy megmutassák az adott népnek, hogy a rómaiak bármikor képesek lecsapni rájuk, ők pedig védtelenek a pusztító támadással szemben. Az effajta hadjáratok olykor szabályos ütközetben teljesedtek ki. Ez általában akkor következett be, amikor a megtámadott törzsek megpróbálták elvágnia visszavonuló római sereg útját. Az ellenfél ily módon való legyőzése nagyban öregbítette Róma hírnevét. Máskor viszont a büntetőoszlop szándékosan nagy tempóban haladt, hogy elkerüljön mindenféle összecsapást.

A büntetőexpedíciók, ha képesek is voltak félelmet gerjeszteni, csak átmeneti megoldásként szolgáltak, és meglehetősen gyakran meg kellett őket ismételni. A lemészárolt emberek, felégetett falvak és elhajtott csordák keserű emléke könnyen elültette a megbüntetett népekben a gyűlölet és a Rómával való további konfliktus csíráit.

A büntetőexpedícióra példa, ami Kr. e. 51-ben történt az Amanus hegynél Cilicia és Syria határán. Cilicia proconsulja Marcus Tullius Cicero — aki íróként és szónokként nagyobb hírnévnek örvendett, mint katonaként — elhatározta, hogy megbünteti az Amanus vidékének rabló hordáit. Seregét két harci létszám alatti légió, valamint helyi szövetséges csapatok alkották. Cicero három oszlopra osztotta haderejét, melyek meglepetésszerűen lerohanták a törzseket, és elfoglaltak jó néhányat a falvaik közül. Pindenissus aprócska erődítményét 57 napig ostromolták. A hírre, hogy a védők végül megadták magukat, a szomszédos megerősített falu is kapitulált.
A hadművelettel a rómaiak bizonyítani kívánták a törzsek felé, hogy nem csak képesek, de készek is bármikor csapást mérni, még a legerősebb állásaikra is. Nem sokkal ezután azonban, amikor Syria helytartója hasonló expedícióra szánta el magát ugyanebben a térségben, és egy összecsapásban vereséget szenvedett, komoly csorba esett a Róma mindenható erejéről kialakult képen.



Forrás: Adrian Golsworthy - A Római hadsereg története