logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Triera.

Három evezősoros hadihajó (triera)



A trierák, vagyis a három evezősoros vitorlások hadihajók voltak. Elsőként a görögök építettek ilyeneket i.e. 700 táján, vagy más források szerint i.e. 500 körül. A görög triera nyilvánvalóan a dierából és egy egysoros harminc- vagy ötvenevezősből (triakontérából vagy pentekontérából) fejlődött ki.

A trierának egymás fölött három sorban több mint százötven evezőse volt, a pentekontérának csak ötven. A trierán minden evezőhöz két-három embert ültettek, a pentekontérán minden evezőt csupán egy evezős kezelt. Ezért a triera gyorsabb hajó volt, s ennek az ütközetben volt nagy jelentősége, hiszen a sebességgel növelhették az ütköző ércorr döfő, romboló hatását.

romaikor_kep



Némelyik trierának a víz színe alatt, másoknak a víz színe fölött volt a lékelő ércorra. A trierák keresztvitorlát is használtak a középső árbocukon, olykor még a kis, első döntött árbocukon is, de sohasem harc közben. Egyrészt ki lettek volna szolgáltatva a szél kénye-kedvének, másrészt pedig az ércorrral való támadás alatt le kellett volna fektetniük az árbocukat, nehogy az ütközés során derékba törjön.

A lékelés nagy hozzáértést igényelt, de a görögök értették mesterségüket. Mint kitűnő tengerészek harc közben nemegyszer azt is megtették, hogy hirtelen odaeveztek az ellenséges hajók oldalához és szétrombolták annak evezősorát. Előtte természetesen a saját hajójukon gyorsan bevonták az evezőket.

A trierák i.e. 480-ban, a nagy szalamiszi ütközetben arattak dicsőséget. A csatában 310 görög triera legyőzte Xerxész perzsa király mintegy 800 hajóból álló flottáját. A hajók közül csak 200 volt triera, nagyobb részüket pentekontérák alkották, s ezek nem vehették fel a versenyt a trierákkal.