Ötevezős - vagy quinqueremis, elterjedt, közkedvelt ókori harci gálya.

A két-, három- és négysor evezőshöz hasonlóan sokkal hosszabb volt, mint amilyen széles, és kizárólag a tengeri hadviseléshez használták.

Korábban feltételezték, hogy a négysorevezősnek valóban négy, az ötsorevezősnek pedig öt evezősora volt, de mára jóformán mindenki egyetért benne, hogy háromnál több sor egyetlen gályában sem lehetett, sőt a legtöbb hadihajó kétsor evezős volt.

A négyes az ötsorevezős neve valószínűleg onnan ered, hogy minden evezőhöz négy, illetve öt embert osztottak be, vagy esetleg a négyes, illetve az ötös szám kettő-kettő, illetve három-kettő arányban megoszlott a két sor evezősei között.

Ha egyetlen evezőre négy vagy öt ember jutott, akkor a legügyesebb és a legerősebb szükségképp a rúd végét forgatta, a másik három, illetve négy csak segédkezett neki. Ebből az elrendezésből viszont az következett, hogy a mozdulatsor elején, lendítéskor az evezősöknek állniuk kellett, és csak a húzáskor huppanhattak le az ülésre.
Az olyan „ötöshöz”, ahol az evezősök végig ülve maradhatnak, három evezősorra lett volna szükség, mint a triremisbcn, oly módon, hogy a két felső sorban evezőnként két-két, az alsóban pedig egy-egy ember hajtson. Úgy tűnik, mindhárom változatra volt példa, s az egyes országok vagy városok igényein múlt, melyiket részesítik előnyben.

Ami az „ötsorevezős” egyéb adatait illeti, ez a hajófajta mindig fedett volt, felső evezősei az evezőszekrényben helyezkedtek el, és fedélzetén volt hely a tengerészgyalogság és néhány hajítógép számára. A felszereléshez továbbra is hozzátartózott az árboc és a vitorla, ezeket azonban, ha a hajó harcra készült, a parton hagyták.
Az evezősök száma kétszázhetven, a tengerészeké harminc körüljárt, és elfért mintegy százhúsz tengerészgyalogos is. Akárcsak a kereszténység előtti korok valamennyi harci gályáján, a „négyesen” és az „ötösön” is hivatásos evezősök dolgoztak, rabszolgákat soha nem fogtak be erre a munkára.