logo

XXVI Januarius MMXXII AD

A liburna

A hajótornyokat úgy helyezték el, hogy lefelé, az ellenség átszálló alakulataira lehessen tüzelni velük, és a saját tengerészgyalogosokat is támogatni tudják róla. A tornyok azonban könnyen összedőlhettek, és ha egy hajónak menekülnie kellett, inkább a tengerbe dobták őket.

Festésük követ utánzott, és - mivel az azonosítás létfontosságú volt - a polgárháborúk alatt minden flotta más színűre festette tornyait. A hajópalánk már merev volt, de - a pajzsok megtámasztása végett- még mindig csak térdig ért. A korábbi gyakorlat utánzásaként pajzsokat festettek rá.

romaikor_kep




A liburna

Hossza: 33 m

Szélessége: 3,6 m

Merülése: 1,1 m

Legénysége: evezős 144 matróz: 10-15 tengerészgyalogos: 40




Hamar felismerték, hogy a diekplusz elhárításához a második sor hajóinak nem kell olyan nagynak lenniük, mint az első sorénak. Ez természetesen csökkentette a kiadásokat, a létszámigényt stb. A hajókat két sor evező hajtotta.



Forrás: John Warry - A klasszikus világ hadművészete Fordította: Dezső Tamás