A legnagyszerűbb katonai kitüntetés volt a diadalmenet, triumphus Triumphusra a senatus adott engedélyt oly vezérnek, a ki suis auspiciis vezette a háborút, a saját provinciájában legalább 5000-nyi ellenséget vert le csatában s az imperium területét nagyobbította. A levert ellenség számát a quaestor urbanusnál kellett hivatalosan bejelenteni.
A triumphusra a vezérnek seregét magával kellett hoznia, annak jeléül, hogy a háborút egészen befejezte. A senatus a város előtt levő Bellona vagy Apollo templomban szokott összegyűlni, ha triumphusról tárgyalt. Ennek megadása gyakran heves vitákkal járt, gyakran meg is tagadták, vagy csak ovatiót engedélyeztek.
Ha a senatus nem engedélyezte a triumphust, akkor az illető vezér a néptől is kérhette. Sőt arra is volt eset, hogy a senatus és nép engedélye nélkül is tartottak triumphust. Ha megengedték a trimphust, akkor a vezér az illető napra egy külön lex által megkapta az imperiumot a város területére.
Az ünnepély napján a díszmenet a Marsmezőn levő porta triumphalison keresztül vonult a Capitoliumra. A menet elején zenészek (tubicines) haladtak. Ezek után vitték a tömrédek zsákmányt és a meghódított országok, városok, folyók és hegyek képeit.
Ezért a triumphus fényének emelése végett a vezérek a háború alatt lehetőleg sok műkincset iparkodtak gyűjteni. Végül az előkelő foglyokat hozták, kiket azonban, midőn a menet a forumról a Capotiliumra fordult, azonnal a Tullianumba vezettek, hogy ott kivégezzék őket.
Mögöttük az aranyozott szarvú, szalagokkal díszített áldozati barmokat hajtották. Ezután jött a triumphator. Kocsija (currus triumphalis) körül zenészek, énekesek, lictorok s tömjénnel füstölő szolgák voltak. A diadalkocsin néha a vezér gyermekei is ott álltak, vagy a kocsiba fogott lovakon ültek.
A triumphator feje fölé egy szolga arany koszorút, corona triumphalist tartott. A diadalkocsi után az ünnepélyesen feldíszített sereg jött. A katonák triumphator-t kiabáltak s vezérükről dicsőítő és gúnydalokat (carmina triumphalia) énekeltek.
A nézők számára szélesebb tereken tribünszerű emelvények voltak készítve. A senatorok a Capitoliumon egybegyűlve várták a menetet; miután az ideért, a triumphator hálaáldozatot mutatott be Jupiternek és felajánlotta neki aranykoszorúját és a zsákmány egy részét. Végül nagyszerű lakoma következett, melyen azonban a consulok, bár rendesen meghívattak, nem jelentek meg, hogy rangjukkal és tekintélyükkel esetleg ne ártsanak a triumphator dicsőségének.
A császárok idejében csak ők maguk tarthattak triumphust, mivel vezéreik minden háborút az ő auspiciumaik alatt vezettek, de azért egyes vezérek kitüntetésül megkapták az ornamenta vagy insignia triumphaliát; ezek voltak a toga picta, tunica palmata, scipio eburneus és a corona laurea. Ezen jelvényekkel ünnepélyeken is megjelenhettek, a kiket a császárok ezekkel kitüntettek.
Azonban gyakran érdemteleneknek adták e jelvényeket, mi által becsük is mindinkább csökkent. Romulustól Vespasianusig 320 triumphust tartottak, ezután még körülbelül 30-at. – Ha nem voltak meg a kellő feltételek a triumphushoz, akkor a respublica idejében ovatiót tartottak. Ez alkalommal a vezér gyalog vagy lóháton, toga praetextában s fején myrtus koszorúval vonult a városba. A vezér ilyenkor juhot áldozott, míg a triumphator bikát. Ezért a szót némelyek ovisból származtatják; mások az O! O! csodálkozó felkiáltásból.
Egyéb katonai kitüntetések közül különösen említendők még a koszorúk vagy koronák, coronae. A corona triumphalis babérból volt fonva, a császárok idejében aranyból készítették. A többi corona különböző alakú volt s különböző érdem jutalmazására szolgált. Így a corona civida tölgylombból volt és ezt az kapta, a ki egy polgárt mentett meg; az aranyból való corona muralis azt illette, a ki legelső volt az ellenség várfalán, alakja mellvéddel ellátott város-falhoz hasonlított; a corona castrensis vagy vallaris azé lett, a ki legelsőnek jutott fel az ellenség sánczára; corona navalist hajóorralakú ágakkal annak adtak, a ki mint legelső lépett az ellenség hajójára; végül említendő a corona obsidionalis, melyet csak vezér kaphatott, oly várostól, melyet az ostrom alól mentett fel.
Kisebb kitüntetésűl szolgáltak: a hasta, pura, dárdanyél; phlareae, eredetileg félholdalakú szerszámdíszek lovasok számára, később kerek alakuak voltak s gyalogosok kapták, a kik szíjakra erősítve mellükön viselték, mint érdemjeleket; armillae, karperecek; torques és catellae, nyakláncok aranyból vagy ezüstből; vexilla, kis zászlók. Végül katonai ajándék volt az élelmiszer megkettőzése is; a kik ebben részesültek, azokat duplicariinak vagy duplariinak nevezték.