A hírközlésnek igen érdekes módjáról értesít bennünket Julius Frontinusnak egyik elbeszélése. Elmondja, hogy a pun háborúk idején a rómaiak kemény ostromzár alatt tartották a campaniaiak táborát, mert Hannibál pártján voltak.
A campaniaiak szökevényt küldtek ki, akit a rómaiak szívesen fogadtak és maguknál tartottak, úgyhogy lassankint sikerült bizalmukba férkőznie. Bizalmukat úgy hálálta meg, hogy a római táborból is megszökött és sikerült átjutnia Hannibál táborába és elvinnie hozzá a campaniaiak levelét, amelyet az egész idő alatt övében őrzött. Ugyancsak Prontinustól tudjuk, hogy vékony hártyára írott leveleket birkák bőrére és gyapja alá varrtak és így csempésztek át.

Frontinus beszéli azt is, hogy Lucius Lucullus értesíteni akarta egy ízben Kyzikos város lakosait, mikor Mitridates a várost ostromolta, hogy tartsanak ki, mert seregével hamarosan segítségükre érkezik. Az értesítést rendkívül nehéz volt a városba juttatnia, mert a városhoz vezető egyetlen út a folyó hídja volt, amelyet igen szigorúan őriztek. Lucullus tehát egyik kitűnően úszó katonáját két egymással összekötött felfújt tömlőre ültette, a tömlőkbe rejtette a levelet és meghagyta a katonának, hogy 7000 lépésnyire a város alatt ússza át a folyót. A katona úszás közben oly ügyesen hadonászott kezeivel és lábaival, hogy az őrség messziről tengeri szörnyetegnek nézte és rá se hederített. Így a katona a levelet szerencsésen eljuttatta a városba, amelynek túlsó oldalán nem állt ellenséges őrség.

Hirtius konzulról mondja Frontinus, hogy mikor Antonius konzul Mutina várát ostromolta, úgy juttatott, levelet a városba zárt Decimus Brutushoz, hogy a levelet ólomtáblára írta, a küldönc karjára kötözte, aki így úszta át a Scultenna-folyót és így juttatta el a levelet Brutushoz. Ezt az eljárást több ízben is megismételte.

Ugyancsak Hirtius konzulról beszéli Frontinus, hogy egy várostrom alkalmával galambokat használt hírközlésre. A galambokat napokon át sötétben tartotta és éheztette, azután a levelet szőrszállal a nyakukba kötötte, végül olyan közel vitte őket a várfalhoz, amennyire csak oda tudott férkőzni és ekkor szabadon bocsátotta a csapatot. A galambok fényre és eledelre áhítoztak és így természetes, hogy pillanatok alatt fölrepültek Mutina legmagasabb háztetőire, ahol aztán Brutus magához csalogatta és összefogdosta őket.

Később már előre előkészített eledelt bizonyos helyeken és a galambok azontúl rendszeresen ott szálltak le a levelekkel. Így állandóan érintkezésben tudott maradni vezértársával.