És más egyéb, a régi időkből felkutatott titkosírások, s hogy mi a Lakóniai pálcalevél?

Van C. Caesarnak egy levélgyűjteménye, amely C. Oppiushoz és Balbus Corneliushoz írott leveleit tartalmazza: távollétében ők intézték ügyeit. E levelekben néhol különálló betűket találunk, amelyek nincsenek szótagokká összefűzve. Azt hihetnénk, hogy teljesen megokolatlanul kerültek oda, mert semmiféle szót nem lehet összeállítani belőlük.
Volt azonban hármuk között egy, a betűk sorrendjének felcseréléséről szóló titkos megegyezés, amely szerint az írásban egy-egy betűnek más a helye és a jelentése, de olvasás közben mindegyik visszakapja igazi helyét és értelmét. De hogy írás közben melyik betűt melyikkel kell helyettesíteni, azt, mint már mondtam, csak azok tudták, akik e titkosírásban már előzőleg megegyeztek. Probus nyelvtudósnak van is egy elég gondosan megszerkesztett magyarázata, amely a Caesar leveleiben található titkosírás megfejtését tartalmazza.

A régi lakedaimóniak pedig, ha azt akarták, hogy a hadvezérekhez küldött hivatalos levelek tartalma titokban és rejtve maradjon, és terveik akkor se tudódjanak ki, ha az írás az ellenség kezébe kerül, leveleiket a következőképpen küldték el. Volt két hosszú, henger alakú, egyforma vastag és azonos méretű, ugyanúgy lecsiszolt és rovátkolt pálcájuk. Az egyiket megkapta a háborúba induló vezér, a másikat a főtisztviselők őrizték hivatalos pecsét alatt elzárva.
Amikor titkos üzenetet kellett küldeni, a pálca köré az üzenetnek megfelelő hosszúságú, keskeny szíjat tekertek egy menetben, úgy, hogy a felcsavart szíj szélei mindenütt szorosan összesimulva jól egymáshoz illeszkedtek. A levelet erre a szíjra írták, a csavarulatokon keresztbe, hogy a sorok a bot egyik végétől a másik felé haladtak, s mikor az egész üzenetet ráírták, letekerték a pálcáról a szíjat, és elküldték a vezérnek, aki a titkos módszerbe be volt avatva.
A lecsavart szíjon csak töredékes betűrészleteket lehetett látni, a betűk egyes részei, vonalai a különböző részeken összevissza helyezkedtek el. Így ha a szíj az ellenség kezébe jutott, semmit sem tudott az írásból kiokoskodni, de ha az kapta meg, akihez küldték, ő a nála levő, hasonló méretű pálcára szabályszerűen végig rátekerte, így a betűk, minthogy a pálca ugyanolyan kerületű volt, helyükre kerülve megint összeillettek, s a teljes egésszé kerekült, csonkítatlan levelet könnyen el lehetett olvasni. Ezt a fajta levelet a lakedaimóniak pálcalevélnek nevezték.

Azt is olvastam a punokról szóló egyik régi történeti műben, hogy valamelyik híres emberük - nem emlékszem, hogy a nevezetes Hasdrubal volt-e, vagy valaki más - titkos tartalmú levelét a következő módon tette láthatatlanná. Vett egy viasszal még be nem vont új írótáblát, a betűket belevéste a fába, azután szokás szerint bevonta viasszal, majd a táblát, mintha nem volna rá semmi sem írva, elküldte annak, akivel már előre megállapodott. A címzett lekaparta a viaszt, és könnyen elolvasta a fába vésett betűket.

A görög történeti emlékek említenek még egy másik titkos - alig hihető barbár ravaszsággal kigondolt - írásmódot is. Volt egy Hisztiaiosz nevű férfiú, aki Ázsiában s nem is hitvány családból született. Ázsiát akkor Dareiosz tartotta uralma alatt. Ez a Hisztiaiosz, amikor Perzsiában Dareiosznál tartózkodott, egy Arisztagorasz nevű barátjával valami borzalmas dolgot akart rejtett írással közölni, s a titkosírás következő, valóban bámulatos módját eszelte ki.
Egyik szolgájának, aki sokáig szenvedett szemfájásban, mintha ezzel akarná meggyógyítani, a haját a fejéről egészen leborotváltatta, s a sima fejbőrre rátetoválta a levelet. Ebben megírta, amit közölni akart, a szolgát magánál tartotta, amíg a haja ki nem nőtt. Amint ez megtörtént, elküldte Arisztagoraszhoz a következő paranccsal:
- Ha odaérkeztél hozzá, mondd meg neki, hogy ahogyan én is tettem, borotváltassa le a fejedet.

A szolga parancs szerint elment Arisztagoraszhoz, s átadta ura üzenetét. Az pedig, gondolva, hogy van valami oka az utasításnak, megfelelően járt el. Így jutott el hozzá az üzenet.