Tudjuk, hogy a rómaiak már ismerték a gyorsírást, azt is tudjuk, hogy bizonyos állandó rövidítések használatosak voltak a görögöknél is, a keleti népeknél is, ennélfogva lehetséges, hogy ilyen titkos jelek útján, bizonyos előre megállapított és megbeszélt dolgokat közölhettek is egymással. A mai értelemben vett chiffre nyomait is megtaláljuk az ókorban. Ismerünk egy olyan híradó eszközt, amellyel bizonyos írásbeli üzeneteket mások számára érthetetlenné lehetett tenni. Ez az eszköz az úgynevezett skytale.
A skytalét, amelynek segítségével bizalmas jelentéseket, utasításokat, katonai és polgári természetű titkos iratokat bárkire rá lehetett bízni, a görögöknél már a Kr. e. VII. századból ismerjük. Ennek az a lényege, hogy egy hengeres pálcára keskeny bőrszalagot csavartak, igen szorosan és igen pontosan, és azután a pálca hosszában erre írták rá a titkos közleményt. Azután lecsavarták a szalagot, mikor is szövege teljesen olvashatatlanná vált. Ezt az írást most már csak az tudta elolvasni, akinek éppen olyan hosszú és éppen olyan vastag pálcika volt birtokában, mint annak, aki az üzenetet küldte. Természetes, hogy ha erre a hengerre felcsavarták a szalagot, annak szövege azonnal olvasható volt.

Görög és római gyorsírási jelek egyébként lakedaimoni találmány és rövidítések. és régi írók említik, hogy a hengeres pálcára felcsavart szalag rendszerint fehér volt, hogy az írás semmiképpen el ne mosódjék rajta. Polyaenus beszél el egy érdekes esetet, amelyből fogalmat alkothatunk a skytale használatáról. Pharnabasos egy alkalommal bepanaszolta Lysander spártai vezért a spártai hatóságoknál, amelyek azonnal vissza is hívták Ázsiából. Lysander mielőtt hazájába visszament volna, arra kérte Pharnabasost, hogy írjon olyan jelentést a spártaiaknak, amely az előbbi panaszt enyhíteni fogja.
Pharnabasos ezt meg is ígérte és Lysander szemeláttára másik skytalet írt, de Lysander háta mögött nem ezt csavarta fel a pálcikára, hanem egy másik jelentést, amelyben megismételte előbbi panaszát. A két szalag teljesen egyforma volt, és így Lysander nem tudta, hogy maga viszi Spártába az ellene szóló panaszt. Mikor megérkezett, gyanútlanul átadta a skytalet az ephorosoknak. Ezek felcsavarták a levelet a maguk pálcikájára, elolvasták és megmutatták neki magának is. Egyúttal pedig tudomására hozták, hogy nem kell igazolnia magát, mert az, aki személyesen hozza a maga ellen szóló panaszt, bizonyára meg van győződve ártatlanságáról. Ránk nézve Polyaenus elbeszélése azért érdekes, mert derül belőle, hogy a skytalet valóban nem tudta elolvasni az, aki vitte, csak az, akinek a megfelelő másik pálcika birtokában volt.

Aeneas Tacticus könyvéből értesülünk, hogy már az ókorban mintegy 16-féle titkos írás volt ismeretes, azonban ezeknek az adatait fenntartással kell fogadnunk, és nagyobbrészt csupán elméletinek kell tekintenünk, mint fentebb említett találmányait. Nem lehetetlen, hogy voltak bizonyos titkos jelek és írások, mint az imént is említettük, azonban a rejtjelírás az ókorban távolról sem volt olyan általános, mint a hírközlés mai rendszerében.
Egyébként azokat a ravasz fogásokat és szellemes módszereket, amelyeket a mai kémek alkalmaznak, nagyobbrészt már az ókorban is ismerték; gyakran rejtették a titkos üzeneteket cipőjük talpába, ékszerekbe, lószerszámba, kis olajosüvegekbe, gyakran írtak a viasztáblák fájára és az írást betakarták a viasszal, gyakran fehérrel vonták be a táblára írt fekete betűket, amelyek így láthatatlanokká váltak, és végül gyakran küldtek üzeneteket olyan kockákkal, amelyeknek minden oldalán 6–6 lyuk volt, amelyeknek mindegyike egy-egy betűnek felelt meg. Csupán azt kellett előre megállapítani, hogy melyik lyuknál kezdődnek a betűk és innen bizonyos megállapodás szerint cérnaszál segítségével lehetett megtalálni a betűk értelmes egymásutánját.

Mindezek a módszerek, amelyeknek ismertetését Aeneas Tacticus lapokon át látható élvezettel közli velünk, bizonyítják azt a tételünket, amelyet már fent említettünk hogy bármennyire tökéletesedett is a modern technika, a kémkedésnek és hírszerzésnek ősi formái a villamos távíró és a rádió korában is a régi szívóssággal élnek tovább.