A jelszót, amely az ókori népeknél általánosan használatban volt, rendszerint a főparancsnok adta ki és pedig naponta, és a törzstisztek, továbbá az alantas tisztek és altisztek útján tudatta az egész sereggel. A jelszót és a rendszerint szokásos ellenjelszót többnyire reggelenként adták ki; bizonyos népeknél szokásos volt a jelszót hang- vagy fényjelekkel párosítani (dárda földbetűzése, kiáltás, a fej befedése stb.).

Appianus révén ismerjük például a pharsalosi csata jelszavát és ellenjelszavát Caesar seregében (ütközet Caesar és Pompejus között, Kr. e. 48); a jelszó volt: “Győzelmetadó Aphrodite”, az ellenjelszó pedig: “Győzhetetlen Herakles”.

A jelszó nem ismerése vagy elfelejtése, mint Plutarchosnak egy Pompeiusról feljegyzett érdekes és valóban megtörtént kis esetéből tudjuk, még magát a főparancsnokot is kellemetlen és veszélyes helyzetbe sodorhatta.