A hírszerzőknek természetesen pontosan kellett ismerniük a katonai hangjelzéseket; a tuba adott jelt a támadásra, az indulásra és a visszavonulásra; az egyes kisebb csapattestek számára a cornu vette át az ütközet hevében a tuba jelzéseit; ez a két fúvóhangszer mindig együtt működött.
Ugyanezek adták az ütemet menetelés esetén is; Ammianus Marcellinus egyik adatából tudjuk, hogy a római seregek a harsonák és trombiták anapaestus-ütemére meneteltek.
A kürtöt a tábori szolgálatban, különösen őrségváltáskor használták. A tábornoki díszjelet mind a három hangszerem egyszerre fújta; ez a díszjel szólalt meg az étkezés idején, továbbá a takarodó alkalmával, valamint az ütközet kezdetét is jelezte.
A rómaiak hangjelzései igen egyszerűek voltak. A taktikai hangjelek közül Vegetius csak kettőt említ; egyik az “Indulj!” – másik az “Állj!” Mind a kettőt a trombiták adták.