A rómaiaknál még a mondai időkben találjuk első nyomát a fáklyajelzésnek. Polyaenus beszéli, hogy a latinusok Postumius vezetésével felvonultak a rómaiak ellen és azt követelték tőlük, hogy majd ha békét kötnek, a rómaiak adják nekik feleségül leányaikat, mint ahogy egykor ők elrabolták a sabin nőket. A rómaiak fáradtak voltak már, nem szívesen háborúskodtak, de leányaikat sem akarták odaadni. Ekkor egy Philotis nevű gyönyörű rabszolgalány azt a tanácsot adta nekik, hogy öltöztessék fel őt más szép rabszolgalányokkal együtt s küldjék át a latinusokhoz, mintha az ő leányaik volnának, egyúttal azonban megbeszélte a rómaiakkal, hogy ha az ellenség majd nyugalomra tér, ő fáklyajelet fog adni, ami felhívás lesz a támadásra. A latinusok megtartották a mennyegzőt új feleségeikkel, éjjel azonban, mikor a bor mámorában aludtak, Philotis megadta a fáklyajelet, mire a rómaiak támadtak és levágták az alvó latinusokat.

Már a mondai korban előfordul, hogy hamis fényjeleket adnak, különösen a tengeren, azért, hogy a tengerészeket veszedelembe sodorják. Már Aeneas Tacticus közöl bizonyos szabályokat, amelyek az áruló jelzések ellen óvatosságra intik a hadviselőket. Áruló jelzésekre a történeti időkből számos példánk van. Iphikratesről beszéli Polyaenus, hogy hamis fényjelzésekkel tíz ellenséges hajót zsákmányolt. Lysias egyik beszédében megemlékezik egy árulóról, aki fáklyajeleket adott az ellenségnek. Az árulást olykép is el lehetett követni, hogy a megbeszélt jelzést túl korán vagy túl későn adták és ez történhetett szándékosan vagy véletlenül.
Az athéniek például, mikor Sestos előtt álltak 18 hadihajóval, nem a saját jelzőállomásuk révén értesültek a peloponnesosiak közeledéséről, hanem abból, hogy az ellenségnél egyszerre fellobbantak a fényjelek. A félreértés onnan eredt, hogy az athéniek őrállomása elmulasztotta kellő időben megadni a jelzéseket, mivel az ellenség az állomásra támadt és így menekülniük kellett. Az ellenséges jelzések összezavarásának legérdekesebb példája Plataia ostrománál esett meg és erről Thukydides tudósít bennünket.

A város védőseregének egyik része, amely át akar vágni az ellenségen, éjnek idején sikerrel kiszökik, de eközben lehull egy tégla és ez elárulja az őrség szökését. Az ostromlók azonnal jelt adnak Thébába, hogy ott résen legyenek és akadályozzák meg a szökevényeket a menekülésben. Azonban a Plataia falain álló őrség észreveszi a jelzéseket, azonnal ellenjelzéseket ad, úgyhogy a thébaiak nem ismerik ki magukat a különféle fényjelekben s így a szökevényeknek elegendő idejük van arra, hogy megmeneküljenek. Kétségtelen, hogy ebben az esetben az ostromlottak már eleve felkészültek arra, hogy az ellenségnek minden fényjelzését ellenfényjelekkel hatástalanná teszik.