logo

XII December AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

De re militari - A katonai jogról VII.

A Digesta ebben a fejezetben tárgyalja a katonákra vonatkozó tulajdonszerzési korlátozásokat, ezért e források elemzése jelen dolgozat szempontjából is szükséges. Ezek valójában mezőgazdasági telekszerzési korlátozások. Macer a telekvásárlás tilalmáról a következőket mondja:

Idem libro secundo de re militari Milites agrum comparare prohibentur in ea provincia, in qua bellica opera peragunt, scilicet ne studio culturae militia sua avocentur, et ideo domum comparare non prohibentur, sed et agros in alia provincis comparare possunt, ceterum in ea provincia, in quam propter proelii causam venerunt, ne sub alieno quidem nomine eis agrum comparare licet: alioquin fisco vindicatibur. (D.49.16.13.-Macer)

A katonáknak tilos földet venniük abban a provinciájában, ahova a háború miatt vezényelték, természetesen nem a földművelés iránti elfogultság miatt, hanem katonai okok miatt tilos, ugyanakkor házat szerezniük nem tilos. De másik provinciában szerezhetnek földet, olyan provinciában is, amely a háborúhoz közel van, de más neve alatt is szerezhetnek földet és az államkincstárral szembeni követelés fejében is. Hasonlóan nyilatkozik Marcianus is:

Marcianus libro tertio institutionum Milites prohibentur praedia comparare in his provincis, in quibus militant, praeterquam si paterna eorum fiscus distrahat: nam hanc speciem Severus et Antoninus remiserunt, sed et stipendiis impletis emere permittuntur, fisco autem vindicatur praedium illicite comparantum, si delatus fuerit, sed et si nondum delata causa stipendia impleta sint vel missio contigerit, delationi locus non est. (D.49.16.9.-Marcianus)

A katonáknak megtiltották, hogy telket vegyenek a provinciájukban, ahol szolgáltak, kivéve, amikor az államkincstár értékesítette ősi birtokait, Severus és Antoninus császár _ kegyből ezekben az esetekben kivételt tett. De amikor szolgálatukat letöltötték, akkor a vásárlás már engedélyezve volt. Az államkincstár magának követelte a telket, ha meg nem engedett módon szerezték meg és ezt bejelentették. De ha a bejelentést a leszerelésig, vagy az elbocsátásig nem történik meg, akkor bejelentésnek már helye nem lehet. Hasonlóan nyilatkozik Macer is:
Is autem, qui contra disciplinam agrum comparaverit, si nulla de ea re quaestione mota missionem acceperit, inquietari prohibetur (D.49.16.13,1.-Macer)

Ha valaki ezen szabály ellenére mégis telket szerzett és ezt nem jelentették be, amikor elbocsájtották, utólag már nem lehet zavaró. Az előző három forrás alapján feltételezhető, hogy a katonáknak telket azért volt tilos szerezniük abban a provinciában, ahol szolgáltak, mert elvonhatta figyelmüket a katonai kötelezettségeiktől. De nem volt tilos házat szerezniük. Ennek oka az lehetett, hogy ez a római állam érdekeit szolgálta, hiszen az a katona, aki a provinciában házat vesz, ezt azért teszi, mert a leszerelés után ott kíván letelepedni és ez erősítette a rómaiak hatalmát a provinciában.

A telekszerzési tilalom alól voltak kivételek, az egyik, ha az államkincstár értékesítette birtokait. Feltehető, hogy itt a szerzést azért engedték meg, mert az állam bevételeinek növelése fontosabb érdek, mint a katonai. Tehát itt az állam érdekeinek rangsorolásáról van szó. A másik kivétel, amikor a katona a tilalom ellenére telket vásárol és erről az államkincstár már azután szerez tudomást, amikor a katona már kiszolgált, vagy elbocsátották, ilyenkor az államkicstár már nem követelheti a telket. Macer azt is megmondja, hogy kiket nem illethetett meg ez a kedvezmény:

Illud constat huius praescriptionis commodum ad eos, qui ignominiae causa missi sunt, non pertinere, quod praemii loco veteranis concessum intellegitur: et ideo et ad eum, qui causaria missus est, potest dici pertinere, cum huic quoque praemium praestatur. (D. 49.16.13.2.-Macer)

Egyet lehet érteni azzal, hogy ezt a szabályt nem alkalmazzák azokkal szemben, akiket becstelenség miatt bocsátottak el, a veteránoknak jutalomként megadható, valamint azoknak is a szolgálat jutalmaként, akiket betegség miatt bocsátottak el. Tehát a jogtalan telekszerzés a leszerelés után jogszerűvé válik mint egy jutalomként a veteránoknál és olyan személyeknél, akiket betegség miatt szereltek le, de nem kaphatják meg ezt a kedvezményt akiket becstelenség miatt bocsátottak el a szolgálatból.

A katona csak abban a provinciában nem szerezhetett telket, ahol szolgált, a többiben már igen. Az sem volt tilos, hogy más neve alatt szerezzen telket. Marcianus szerint öröklés esetén nem volt tilos, hogy a katona telket birtokoljon abban a provinciában, ahol szolgált.

Milites si heredes extiterint, possidere ibi praedia non prohibentur.(D.49.16.9.1 .Marcianus)

Valószínűleg a forrás helytelen terminust használ, mert nem a birtoklásról van szó, hanem a telek tulajdonjogának megszerzéséről, ezért nem helyes a possidere ige, hanem a comparare igét kellett volna használni.

Összegezve a katonák telekszerzési korlátozásáról mondottakat elmondható, hogy annak indokát az állam katonai érdekével magyarázhatjuk. Ezért nem engedték meg, hogy a szolgálati hely provinciájában a katona telket vásároljon. Ez alól a főszabály alól jutalomként kivételt tettek a veteránokkal és azokkal, akiket betegség miatt bocsátottak el, akkor, ha ez a katonai szolgálat kitöltése után derült ki. De nem illethette meg azokat ez a kedvezmény akiket becstelenség miatt bocsátottak el. Nem érvényesült a telekszerzési korlátozás öröklés esetén és akkor sem, amikor az államkincstár értékesítette birtokait.


Varga Péter: De re militari (A katonai jogról — forráselemzés)