A következőkben vizsgálandó téma a parancsnoklás és a fegyelmezés kérdése. Mindenféle hadseregben, így a rómaiban is alapvető követelmény volt a katonák fegyelmezettsége és a feljebbvalóknak való engedelmessége. Macer a parancsnoklásról a következőket mondja:

Macer libro primo de re militari Officium regentis exercitum non tantum in danda, sed etiam in observanda disciplina constitit. (D.49.16.12.-Macer)

A parancsnoki szolgálat a hadseregben nemcsak irányításból, hanem a fegyelem megőrzéséből is áll. Arrius Menander a fegyelmezetlenségről a következőket mondja:

Idem libro tertio de re militari Omne delictum est militis, quod aliter, quam disciplina communis exigit, committitur:veluti segnitiae crimen vel contumaciae vel desidiae. (D. 49.16.6. -Arrius Menander)

A katonáknál elkövetett minden bűncselekmény, megkövetelte az állandó fegyelmezést, mint például a lustaság vétke vagy az engedetlenség vagy a tétlenség. Majd így folytatja:

Qui manus intulit praeposito, capite puniendus est. augetur autem petulantiae crimen dignitate praepositi. Contumacia omnis adversus ducem vel praesidem militis capite punienda est.(D.49.16.6.1-2.-Arrius Menander)

Aki elöljárójára kezet emel, halállal büntetendő. Az elöljáróval szembeni támadás súlyosan büntetendő. Minden, a hadvezérrel vagy a katonai helytartóval szembeni engedetlenség halállal büntetendő. Mint látható, a rómaiaknál a katonai elöljáróval szembeni bármiféle szembeszegülés a legsúlyosabb büntetést vonta maga után, itt nem voltak enyhítő körülmények.

Modestinus a parancsmegtagadásról a következőket mondja:
In bello qui rem a duce prohibitam fecit aut mandata non servavit, capite punitur, etiamsi res bene gesserit.(D.49.16.3.15.-Modestinus)

Aki háború idején a parancsnoka által megtiltott dolgot cselekszik, vagy nem teljesíti parancsát, halállal büntetendő, akkor is, ha akciója sikeres volt. A parancsmegtagadásért minden esetben halál járt, akár valaminek a megtételére, akár valaminek a megtiltására vonatkozik a parancs, függetlenül attól, hogy a parancsmegtagadó akciója sikeres volt-e vagy sem. A parancsot az alárendeltnek mérlegelés nélkül teljesíteni kell, akár helyes a parancs, akár nem, mert ha minden katona a saját feje után megy, akkor szétesik a hadsereg, ezért a parancsmegtagadás büntetése csak halál lehet.

Macer a tribunusi szolgálat tartalmáról az alábbiakat úja:

Officium tribunorum est vel eorum, qui exercitui praesunt, milites in castris continere, ad exercitationem producere, claves portarum suscipere, vigilias interdum circumire, frumentationibus commilitonum interessé, frumentum probare, mensorum fraudem coercere, delicta secundum suae auctoritatis modum castigere, principiis frequenter interessé, querellas commilitonum audire, valetudinarios inspicere. (D. 49.16.12.2. -Macer)

A tribunusok illetve á vezetők, akik kiképezik és vezetik a sereget, táborban féken tartják a katonákat, gyakorlatozáson vezetik őket, őrzik a kapuk kulcsait, időszakonként körbevezetik az őrjáratokat, részt vesznek a bajtársak élelemmel való ellátásában, megvizsgálják a gabonaszállítmányokat, megfenyítik a gabona kimérői közül a csalókat, saját hatáskörükön belül büntetik a bűncselekményeket, gyakorta jelentést tesznek feletteseiknek, meghallgatják bajtársaik panaszkodásait, ellenőrzik a betegeket. Macer ebben a forrásban ismerteti a tribuni militares és más katonai vezetők feladatkörét.
A felsorolás nyilvánvalóan a fontosabb feladatokat tartalmazza és nem taxatív jellegű. Elsőként feladatuk kiképezni és a harc során vezetni a csapatokat. Feladatuk továbbá a táborban, kaszárnyában a rendet és fegyelmet fenntartani. Ok vezetik a gyakorlatokon is az egységeket, valamint őrzik a tábor és a kaszárnyák kulcsait is. Ők vezetik az őrjáratokat is. Az úgynevezett hadtáp is a feladatuk, felügyelik az élelmezést, ennek keretén belül büntetik az élelmet kiosztók csalárdságait, ami nagyon fontos eszköze lehetett a fegyelmezésnek, ha a sereg szűkölködött élelemben.

Büntető hatalmukról csak annyit mond a forrás, hogy a saját hatáskörükbe tartozó bűntetteket büntették. De nem derül ki pontosan, hogy melyek voltak ezek; egy biztos, az élelemmel manipulálókat ők büntették. Ebből az általános utalásból arra lehet következtetni, hogy nem volt egységesen szabályozva, hogy mi tartozott a tribunusok büntető hatalma alá. Egyrészt azért, mert ha pontosan szabályozva lett volna, azt a jogtudós, aki rendkívül jártas volt a katonai jogban, ismerte és ismertette volna.
Másrészt a hadsereget vezető helytartókat és hadvezéreket illette meg az imperium és ebből kifolyólag a katonai büntető hatalom is. Azaz a tribunusok büntető hatalma csak a hadsereg vezetőjétől származtatott hatáskör volt, éppen ezért a hadsereg vezetőjén múlt, hogy a büntető hatásköréből milyen bűntettek szankcionálását engedte át a tribunusoknak és melyeket nem.

Gyakran jelentést tettek feljebbvalóiknak és ők közvetítették a katonák panaszait a hadsereg vezetésének. Ők ellenőrizték a betegeket is, nyilván figyelve arra, hogy ne szimuláljanak megpróbálva így kibújni katonai kötelezettségeik alól.

A hadvezérnek a katonáival szembeni túlzott engedelmességével kapcsolatosan Macer Patemusra hivatkozva mondja:

Paternus quoque scripsit debere eum, qui se meminerit armato praeesse, parcissime commeatum dare, equum militarem extra provinciam duci non permittere, ad opus privatum piscatum venatum militem non mittere. (D.49.16.12.1.-Macer)

Patemus, aki maga is egy hadsereget vezet, azt írja, hogy egy vezető köteles takarékoskodni a szabadság megadásával, nem engedhető meg, hogy a katonák lovaikat a provincián kívülről behozzák a seregbe, nem engedhető meg az sem, hogy a katona saját fogalkozását űzze, halásszon, vagy vadásszon. Takarékoskodni kell a jutalomszabadságolással, mert ez a fegyelem rovására mehet.
Nem lehet idegen provinciából a saját ló behozatalát sem engedélyezni a seregbe, mert esetleg valamilyen betegséget is behurcolhatnak vele, amely átterjedhet a sereg lovaira is, másrészt akkor a katona saját állatával lenne elfoglalva és elhanyagolna katonai kötelezettségeit. Valószínűleg azért, hogy a katona mindig rendelkezésre álljon és hadra fogható legyen, ne vonja el a figyelmét a katonáskodással össze nem függő dolog.

A továbbiakban Macer szószerint idézi Patemust:

nam in disciplina Augusti ita cavetur: "Etsi scio fabrilibus operibus exerceri milites non esse alienum, vereor tamen, si quicquam permisero, quod in usum meum aut tuum fiat, ne modus in ea re non adhibeatur, qui mihi sit tolerandus." (D.49.16.12.1.-Macer)

Ugyanis a császár iránti hűség miatt rendeltem el a következőket: habár tudom, hogy nem helyénvaló, hogy a katonák mesterséget űzzenek, még sem félek attól, hogy ha megengedem azt az én vagy a te érdekedben, nem fognak mértéket tartani, abban, amit megengedtem. Valószínűleg a jogtudós azért idézi a hadvezért szó szerint, mivel eltért az általános szabálytól és engedélyezte a saját, illetve katonatársai érdekében, hogy a katonák civil mesterségüket gyakorolják. Feltehetőleg ez az engedmény olyankor adatott meg, amikor a katonáknak egyéb, katonai feladataik nem nagyon voltak. A tétlenség pedig előbb-utóbb engedetlenséget szülhet.

Összefoglalva a parancsnokiról és a fegyelmezésről mondottakat, megállapítható, hogy a fegyelmezetlenséget és a katonai feljebbvaló iránti engedetlenséget semmilyen formában nem tűrték el és keményen büntették. Ha a fegyelem fenntartása megkívánta, kedvezményeket is adtak a katonáknak, noha ezzel nagyon óvatosan kellett bánni. Képet kaphattunk a tribuni militest terhelő feladatokról is.