A katonai szolgálatra való alkalmasságnak már Rómában is voltak egészségügyi és jogi feltételei, ez az ismertetésre kerülő forrásokból jól kitűnik. Arrius Menander ezeket részletesen tárgyalja. A személyi feltételek alatt az egészségügyi alkalmasság feltételeit kell érteni. A forrás is ezzel kezdi:

Qui cum uno testiculo natus est quive amisit, iure militabit secundum divi Traiani rescriptum: nam et duces Sulla et Cotta memorantur eo habitu fuisse naturae (D. 49.16.4. -Arrius Menander).

Aki egy herével született, vagy egyik heréjét elvesztette, jogszerűen teljesíthet szolgálatot az isteni Traianus rescriptuma szerint, feljegyezték, hogy Sulla és Cotta is ilyen természet adta feltételekkel rendelkezett. Több forrás a katonai szolgálatra való alkalmasság egészségügyi feltételeiről nincs, de a korábban már idézett D.49.16.6.7. forráshelyből, amely a katonai szolgálatból való elbocsátását írja elő többek között annak, aki beteg, vagy őrült, feltehető, hogy az ilyen személyek katonának sem állhatták, ha betegségük, vagy bomlott elméjük már a katonasághoz történő belépéskor kiderül.

Rátérve a jogi feltételekre, Ulpianus szerint nem vehető fel katonának az, akinek a státusza vitatott:

Ulpianus libro octavo disputationum Qui status controversiam patiuntur, licet re vera liberi sunt, non debent per id tempus nomen militiae dare, maxime lite ordinata, sive ex libertate in servitutem sive contra petantur, nec hi quidem, qui ingenu bona fide serviunt:sed nec qui ab hostibus redempta sunt, priusquam se luant. (D.49.16.8.- Ulpianus)

Akiknek státusza vitatott, még ha valójában szabadok is, nem kell katonának felvenni, addig, míg státusza teljesen rendeződik, akár szabadból rabszolga lesz, vagy fordítva, azokat sem, akik bár szabadon születtetek, de jóhiszeműen rabszolgaként szolgálnak, de azokat sem akiket kiváltottak az ellenségtől mindaddig, amíg a váltságdíjat vissza nem fizeti. Rómában nem volt egységes állami személyügyi nyilvántartás. Ezért érthető, ha a vitatott státuszú személyeket nem vették fel a hadseregbe, mert amíg nem tisztázódik, hogy az illető szabad vagy rabszolga, addig fennállt annak a veszélye, hogy rabszolgát vesznek fel katonának, márpedig ez jogilag kizárt, hiszen servi res sunt. Ugyancsak ilyen okból kizárt annak a felvétele, aki ugyan ingenuus, de jóhiszeműen rabszolgának hiszi magát. Kizárt a katonáskodása annak is, akit az ellenségtől kiváltottak, mindaddig, amíg a váltságdíjat vissza nem fizeti.

Némi fejtörésre ad alapot Marcianus alábbi mondata:
Marcianus libro secundo regularum Ab omni militia servi prohibentur: alioquin capite puniuntur. (D. 49.16.11. -Marcianus)

A jogtudós azt mondja, hogy a mindenféle katonáskodástól eltiltott rabszolgákat általában halállal büntetik. Ez a mondat ellentmondásosnak tűnik, hiszen rabszolga nem katonáskodhatott, így attól nem is lehetett eltiltani. Valószínűleg ezt a mondatot kiragadták a szövegkörnyezetéből, s ezért tűnik úgy, mintha a jogtudós nem ismerte volna a rabszolgákra vonatkozó jogi előírásokat.
Feltehetőleg a mondat az eredeti szövegkörnyezetében azokra vonatkozhatott, akik katonai szolgálatuk alatt olyan bűntettet követtek el, ami amiatt eltiltották őket a katonai szolgálattól és szabadságukat is elvesztették.

A száműzött személyek katonai szolgálatra való alkalmasságát érdemes megvizsgálni, mivel ezzel a kérdéssel Arrius Menander is viszonylag részletesen foglalkozik.

In insulam deportatus si effugiens militiae se dedit lectusve dissimulavit, capite puniendus est. Temporarium exilium voluntario militi insulae relegationem adsignat, dissimulatio perpetuum exilium. Ad tempus relegatus si expleto spatio fugae militem se dedit, causa damnationis quaerenda est, ut si contineat infamiam perpetuam, idem observetur, si tranactum de futuro sit et in ordinem redire potest et honores petere, militiae non prohibetur (D.49.16.4.2-4.-Arrius Menander)

Az, akit egy szigetre száműztek, ha megszökik és az igazságot elhallgatva beáll katonának, halállal kell büntetni. Ideiglenessé válik a száműzetése annak, aki önként jelentkezik katonának, akit besoroznak és a valóságot elhallgatja, száműzetése folyamatos. A száműzetés ideje alatt, ha a száműzetésre ítélt büntetése letöltése előtt önként katonának jelentkezik, meg kell vizsgálni elítélésének okát és azt, hogy folyamatos infámiával jár-e, és úgy kell tekinteni, mint aki a jövőre nézve visszakapja helyét és rangját, nem tiltható el a katonai szolgálattól.

Mint látható, a száműzött nem feltétlenül tiltatik el a katonai szolgálattól, hanem csak akkor, ha megszökik és beáll katonának, statusát elhallgatva; Valószínűleg ebben az esetben az elkövetőt azért büntetik halál- lal, mert megszökött és még a hadsereget is félrevezette statusát illetően. Ha a száműzetésre ítélt a büntetés hatálya alatt önként jelentkezik katonának, akkor a büntetése ideiglenessé válik; az elkövetett bűncselekményt mintegy ellensúlyozza a katonai szolgálat, amely társadalmilag hasznos, de ha besorozzák és statusát elhallgatja, akkor száműzetése folyamatos.
Ha a száműzetésre ítélt önként jelentkezik katonának, pusztán ezért nem lehet elutasítani, hanem meg kell vizsgálni, hogy miért ítélték el és hogy a büntetése infámiával társul-e, ha a katonai szolgálatba felvehető, akkor egy fikcióval úgy kell tekinteni, mint az olyan személyt, akit katonai szolgálatba visszavettek rangja és helye visszaadásával.

Szintén halálbüntetés fenyegette azt, akit vadállatok elé dobásra ítéltek, megszökött és beállt a hadseregbe vagy engedte magát besoroztatni.

Ad bestias datus si profugit et militiae se dedit, quandoque inventus capite puniendus est: indenque observandum est in eo, qui legi se passus est.(D.49.16.4.1.- Arrius Menander)

A következő forrás is azt erősíti, hogy a bűncselekmények elkövetőinek az eset összes körülményeit mérlegelve megadhatták a lehetőséget a katonai szolgálatra, amely a visszaút lehetőségét nyithatta meg az elítélt számára a mindennapi élethez. Ugyancsak Arrius Menander írja:

Reus capitalis criminis voluntarius miles secundum divi Traiani rescriptum capite puniendus est, nec remittendus est eo, ubi reus postulatus est, sed, ut accedente causa militiae, audiendus: si dicta causa sit vel requirendus adnotatus, ignominia missus ad iudicem suus remittendus est nec requiendus postea volens militare, licet fuerit absolutus. (D.49.16.4.5-6. -Arrius Menander)

Az isteni Traianus rescriptuma szerint azt az elkövetőt, akit halálra ítéltek főbenjáró bűn miatt és önként jelentkezik katonának, nem lehet visszaküldeni oda, ahol elítélték, de adni kell neki egy lehetőséget a katonai szolgálatra, ha láthatóan vágyik rá, azonban ha becsületét elvesztette, később a bíróság visszaadta, még méltányosságból sem vehető fel katonának, noha teljesen mentesült. Még a főben járó bűnt elkövető is felvehető katonának, ha akarja, de ha infámis volt, még ha utólag mentesült is, akkor sem lehet katona, valószínűleg azért mert egy volt infámis személy nem megbízható.

Adulteri vel aliquo iúdicio publico damnati inter milites non sunt recipiendi.(D.49.16.4.7.-Arrius Menander)

A házasságtörők és más, a közjog alapján elítéltek katonának nem vehetők vissza. Ebből kitűnik, hogy a házasságtörést elkövető a katonai szolgálatra való alkalmasság szempontjából egy tekintet alá esett az infámis személlyel. De Arrius Menander azt is mondja, hogy szintén nem alkalmasak a katonai szolgálatra az egyéb közjogi vétséget elkövetők sem. Úgy látszik, itt ellentmondás van ezen forráshely és az ugyancsak Arrius Menandertől származó forrás között, mert ott a jogtudós azt mondja, hogy a halálra ítélt, ha önként jelentkezik katonának és a körülmények, pl: infámia nem zárják ki, akkor katonának felvehető.
Az ellentmondás azonban csak látszólagos, mert az első forrás esetében arról van szó, hogy kivételesen, mintegy kedvezményként, ha az eset körülményei indokolják és az elkövető önként jelentkezik, akkor felvehető katonának. A második forrásban mondja ki a jogtudós az általános szabályt, tehát az első forrás kivétel a másodikban található főszabály alól. Azaz házasságtörők és a közt sértő bűntettek miatt elítéltek nem vehetők fel katonának, kivéve ha önként jelentkeznek, nem infámisak és az eset körülményei ezt a kedvezményt indokolják.

Non omnis, qui litem habuit et ideo militaverit, exauctorari iubetur, sed qui eo animo militiaese dedit, ut sub optentu militiae pretiosionem se adversario faceret, nec tamen facile indulgendiim, iudicationis qui negotium antehabuerunt: sed si in transactione reccidit indulgendum est. exauctoratus eo nomine non utique infamis erit nec prohibendus lite finita militiae eiusdem ordinis se dare: alioquin et si relinquat litem vel transigat, retinendus est (D.49.16.8.-Ulpianus)

Nem kell elbocsátani a hadseregből azt, aki azért, mert ellene pert indítottak, beáll katonának, de aki azért áll katonának, hogy a pert ellenfelének költségesebbé tegye, annak nem lehet megbocsátani, azoknak sem, akik azelőtt perben álltak, de ha egyezséget kötnek, akkor igen, ha valaki nem rendezi adósságát, az becstelen, az ügy végső következménye általában, hogy el kell bocsátani, ha az ügyet ejtik, vagy megegyeznek maradhat. A forrás jól mutatja., hogy a csalárd és becstelen személyeket nem tűrték meg a hadseregben.

Paulustól származó forrás szerint azt, aki egy bűncselekmény elkövetése miatti félelmében katonának áll, azt elbocsátották a katonai szolgálatból.

Paulus libro quinto sententiarum Qui metu criminis, in quo iam reus fuerat postulatus, nomen militiae dedit, statim sacramento solvendus est. (D.49.16.16.1.- Paulus)

A katonai szolgálat feltételeiről összefoglalóan elmondható, hogy a vitatott státuszú, az infámis személyeket és azokat, akik bűncselekmény elkövetése miatt álltak be katonának, nem tűrték meg a hadseregben. Azokat, akiket valamely bűncselekmény miatt valamilyen büntetésre pl: száműzetés ítéltek, ha a körülmények indokolták, jelentkezhettek katonának, ezzel mintegy ellensúlyozandó az általuk elkövetett bűnt.