Arrius Menander a katonák által elkövetett bűncselekményeket és szabályszegéseket két csoportra osztja, amikor azt mondja, hogy

Militum delicta sive admissa aut propria sunt aut cum ceteris communia: unde et persecutio aut propria aut communis est, proprium militare est delictum, quod quis uti miles admittit. (D. 49.16.2. -Arrius Menander)

Azaz a katonák által elkövetett bűntettek és szabályszegések különösek vagy általánosak, azaz más személyek által is elkövethetőek, éppen ezért a büntető eljárás is különös vagy általános. Majd a különös büntettek fogalmát meg is magyarázza - különös büntettek azok, amelyeket az ember katonaként követ el.

Az idézett forráshelyből megállapítható, hogy a katonai bűncselekmények a crimenek, azaz a közbűncselekmények kategóriájába tartoztak, ahol az állam érdeke megbüntetni az elkövetőt, és a végrehajtást is az állam biztosítja. Az is egyértelmű, hogy a bűncselekményt az elkövető katonai statusa és nem az elkövetett bűncselekmény minősítése teszi katonai bűntetté. Azaz, ha a katona például lopást követ el, ez általános katonai bűncselekmény, mert azt katonaként követték el. Tehát vannak olyan bűncselekmények, amelyeket bárki elkövethet - pl. emberölés -, ezek akkor katonai bűncselekmények, ha az elkövető katona, és vannak olyan bűncselekmények, amelyeket csak katona követhet el - pl. a dezertálás -, ezek a különös katonai bűncselekmények.
Ennek megfelelően a büntető eljárás is különös vagy általános. A két eljárás közötti különbség az, hogy az általános, tehát bárki által elkövethető bűncselekményeknél az általánosan kiszabható büntetéseket alkalmazzák, míg a különös bűncselekményeknél, amelyeket csak katona követhet el, tipikusan katonai büntetéseket szabnak ki.

Modestinus egy dezertőr elleni bűntető eljárásról azt mondja, hogy

Desertorem auditum ad suum ducem cum elogio praeses mittet, praeterquam si quid gravius ille desertor in ea provincia, in qua repertus est, admiserit: ibi enim eum plecti poena debere, ubi facinus admissum est, divi Severus et Antoninus rescripserunt. (D. 49.16.3.-Modestinus).

A provinciái helytartó, miután meghallgatta a dezertőrt, azzal az írásbeli utasítással küldte őt katonai parancsnokához, hogy az isteni Severus és Antoninus rescriptuma szerint, azon a helyen hajtsa rajta végre a büntetést, ahol gaztetteit elkövette, kivéve, ha a dezertőrt abban a provinciában találták meg, ahol súlyosabb bűncselekményeit elkövette.
Látható, hogy á Modestinus által leírt eljárás egy különös büntető eljárás, mert a vádlott dezertálásért áll bíróság előtt. A dezertálást pedig csak katona követhette el. Az eljárás főbb elemei a forrás alapján tisztázhatók.

A provinciákban a katonai büntető hatalom az imperium militareval is rendelkező helytartót illette meg, neki volt rá hatásköre. Az eljárásra pedig feltehetőleg az a helytartó volt illetékes, akinek provinciájában az elkövetőt elfogták, de a büntetés végrehajtása már az elítélt katonai parancsnokának feladata volt.
A büntetés végrehajtásának helye is meg volt határozva; az a hely, ahol az elkövető súlyosabb cselekményeit elkövette. Ebből az is következik, hogy ha egy bűncselekmény elkövetése miatt büntették meg az elkövetőt, akkor ott kellett az ítéletet végrehajtani, ahol a bűncselekményt elkövette, ha azonban több gaztettet is elkövetett, akkor azon a helyen kellett a büntetést végrehajtani, ahol a súlyosabb cselekményeket követte el.
Modestinus felsorolja á csak katonákra kiszabható büntetéseket is,

Poena militum huiuscemodi sunt: castigatio, pecuniara multa, munerum indictio, militiae mutatio, gradus deiectio, ignominiosa missio, nam in metallum aut in opus metalli non dabuntur nec torquentur.(D. 49.16.3.1 .-Modestinus).

A katonákra a következő büntetéseket lehetett kiszabni: fenyítés, pénzbüntetés, szolgálatba állítás, szolgálati ág megváltoztatása, lefokozás, büntetésből elbocsátás. A katonákat nem küldték bányamunkára és nem vetették alá kínvallatásnak.
A forrásbeli felsorolás súlyossági fokozatokat is jelöl. Az egyes büntetések közül talán csak a szolgálatba állítást kell külön értelmezni. Ez valószínűleg a katonának soron kívüli szolgálatteljesítést jelenthetett szolgálati beosztásától függetlenül, pl. soron kívül őrségbe állították.
Ugyanakkor Modestinus azt is megmondja, hogy melyek azok a büntetések, amelyeket katonák esetében nem szabtak ki, egyrészt talán azok túlságosan megalázó jellege miatt, másrészt azért, mert ezek elsősorban rabszolga-büntetések voltak, ilyenek a bányamunkára ítélés és a kínvallatás. Macer az elbocsátásról az alábbiakat mondja:

Missionum generales causae sunt tres.honesta causaria ignominiosa, honesta est, quae tempore militiae impleto datur: causaria, cum quis vitio animi vel corporis minus idoneus militiae renuntiatur: ignominiosa cama est, cum quis propter delictum sacramento solvitur, et is qui ignominia missm est, neque Romae neque in sacro comitatu agere potest, et si sine ignomoniae mentione missi sunt, nihilo minus ignominia missi intelleguntur. (Ó. 49.16.13.3. -Macer)

Az elbocsátásnak 3 általános oka van: a tisztesség, a betegség és a becstelenség. A tisztesség amely biztosítja a katonaidő kitöltését. A betegség, amikor megállapítják, hogy szellemi, vagy testi hibája miatt katonáskodásra alkalmatlan. A becstelenség oka, amikor valakit bűncselekmény elkövetése miatt mentenek fel a katonai esküje alól.
A becstelenség miatt elbocsátott nem tartózkodhat Róma városában és nem vehet részt vallási menetekben. Ha nem becstelenség miatt bocsátják el, akkor a becstelenség hátrányait nem kell elviselnie. Az elbocsátási okok közül értelmezési probléma csak a tisztességgel lehet. A tisztességes elbocsátás az, amikor a katona kitölti szolgálati idejét - erre utal a jogtudós fogalom-meghatározása is.

Arrius Menander ad arról felvilágosítást, hogy a büntetések kiszabásánál milyen szempontokat vettek figyelembe.

Dare se militem, cui non licet, grave crimen habetu: es augetur, ut in ceteris delictis, dignitate gradu specie militiae. (D 49.16.2.1-Arrim Menander).

Aki katonának áll és törvénytelenül cselekszik, cselekménye súlyosságát, más bűncselekményekkel szemben befolyásolja a társadalmi rang és a szolgálat típusa. Ebből a contrario az is következik, hogy az általános, tehát nem a katonák által elkövetett bűntetteknél a társadalmi rang a bűncselekmény súlyának megítélésénél nem jöhet számításba. Az elkövetett katonai bűncselekmények igen széles skáláját tartalmazza a fejezet, de ez nem tekinthető taxatív felsorolásnak.

Összefoglalva az előbbiekben írtakat, megállapítható, hogy a katonai bűncselekményeknek két típusa volt, az általános és a különös, ennek megfelelően a büntető eljárás is általános, vagy különös volt. A különös katonai bűncselekményeknél csak a katonákra kiszabható büntetéseket szabtak ki. A katonát 3 ok miatt bocsáthatták el a hadseregből; ha kiszolgálta a katonaidejét, ha megbetegedett, vagy ha becstelenséget követett el.