A centuriákon alapuló katonai beosztásnak az volt az elve, hogy minden classis két fajta centuriát állított ki: a 46 év alattiakból (iuniores) a valódi, nyílt mezőn bevethető csapatokat, a 46-60 év közöttiekből (seniores) pedig háború esetén a várost védő őrséget.

Az I-II. classis 40-40 (2x20-2x20), azaz összesen 80, nehézfegyverzetű gyalogos centuriát; a III-V. classis 30-30 (2x15-2x15), azaz összesen 90, könnyűfegyverzetű gyalogos centuriát adott. Ehhez jött még a vagyonosabb királyi cliensek (a későbbi plebeiusok felső rétege) vagy a gazdag patriciusok közül még 18 lovascenturia.
Ezen kívül Servius Tullius közjogi statust adott a clienseknek is azáltal, hogy besorozta őket a hadseregbe, de mivel gensen kívüliek voltak, őket összesen 5 – kisegítő feladatokat ellátó – centuriába osztotta. Így a 80+90+18+5=193 centuria (összesen csaknem 20.000 ember) hadereje csaknem háromszorosan meghaladta a curiális rendszer 60 centuriáját és 600 főnyi lovas aláját.

A hadseregreformnak azonban messzemenőbb következményei is voltak, mivel együtt járt egy új típusú népgyűlés, a comitia centuriata felállításával is, melyen a most már centuriákba szervezett polgárok – köztük olyanok is, akik, mivel a gentilis curialis beosztáson kívül estek, eddig nem rendelkeztek politikai jogokkal – együtt vettek részt a népgyűlésen.

Bár a vagyonosabb rétegek – az egy centuria = egy szavazat elve miatt – itt is többségben voltak, ugyanis az I-II. osztály centuriái a vagyonos lovag centuriákkal együtt (összesen 98 centuria a maradék 95-höz képest) le tudták szavazni a népgyűlés többi részét, mégis a népesség jóval nagyobb arányát képviselte, mint a comitia curiata.