Az 5. század végére a Nyugatrómai Birodalom megszűnt létezni. Keleten a császárok még egy évezreden át uralkodtak. A keleti (bizánci) birodalom a római kultúrából és katonai intézményrendszerből egyaránt sokat megőrzött. A nyugati birodalom összeomlását jelző, kulcsfontosságú események között számos katonai vereséget találunk, mindazonáltal hiba volna Róma bukását elsősorban nem megfelelő katonai rendszerének tulajdonítani. Fénykorában a késő ókor hadserege jóval ütőképesebb haderőnek számított bármely korabeli ellenfelénél.
A gyengülő központi hatalom, a társadalmi és gazdasági problémák és legfőképpen a polgárháborúk önpusztító hatására felőrlődött a politikai képesség, amely fenn tudta volna tartani a sereget hatékonyságának ezen a szintjén. Egy állandó, jól felszerelt, szervezett és fegyelmezett hadsereg fenntartása nagyon drága dolog, ugyanakkor veszélyes is, hiszen egyetlen császár sem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ez a sereg egyszer csak egy trónkövetelő mögé áll.

A bizánci császároknak sikerült olyan sereget felállítaniuk, amely egyszerre volt kellőképpen hatékony és lojális, így hosszú, politikailag stabil időszakokat élhettek meg, amely meghozta számukra azt a gazdagságot, amely végső fokon lehetővé tette e költséges hadsereg fenntartását. Számos, gyakran rajtuk kívül álló okból a nyugatrómai császárok nem voltak képesek ezt az egyensúlyt megteremteni, a hadsereg pedig az őt különböző formákban évszázadokig fenntartó központi hatalommal együtt felmorzsolódott.