A legszegényebb rétegeket szólította fegyverbe, azokat, akik nem rendelkeztek kellő vagyonnal a katonáskodáshoz. A capite censi, azaz a „fej szerint becsültek" nagy lelkesedéssel jelentkeztek szolgálatra, és hamarosan bebizonyították, hogy jó katonák. Ezzel örökre megszakadt a katonai szolgálatot a vagyonhoz kötő kapocs: innentől fogva bárki beállhatott katonának, feltéve, hogy római polgár volt. Ettől kezdve a sereg egyre nagyobb hányada a szegény rétegekből verbuválódott.

Lehetséges természetesen, hogy a változás nem ennyire hirtelen következett be. Egyes tudósok szerint Marius csupán hivatalossá tette a már egyébként működő gyakorlatot. Annyi bizonyos, hogy a minimális vagyoni kvótát már korábban is alacsonyra szállították, és van is némi bizonyíték arra, hogy számos hadjáratban szegény származású önkéntesek is részt vettek, és ezáltal gyakorlatilag hivatásos katonákká váltak, ezek tényleges számát illetően azonban nincsenek információink.
Bárhogy is volt, tény, hogy Marius reformjai jelentős lépcsőfokot jelentettek a hivatásos hadseregre való átállásban. Röviddel ezután, Róma itáliai szövetségeseinek utolsó nagy felkelése, a rendkívüli kegyetlenséggel zajló szövetséges háború nyomán gyakorlatilag minden, a Pótól délre élő nép polgárjogot kapott. Megszűntek az alák, és ettől kezdve minden katonát azonos rendszer szerint felállított légiókba soroztak.