A quaestor választott magisztrátus volt, melyet karrierjük kezdetén álló senatorok töltöttek be. Feladatuk a helytartó helyetteseként az adott provincia pénzügyi igazgatása volt. A legatusokat nem választották, a helytartó nevezte ki őket családja, barátai és politikai szövetségesei soraiból. Közülük némelyik korábban helytartói tisztet töltött be, vagy a hadseregnél szolgált parancsnoki beosztásban, és ebből eredően ezen a szinten tapasztalt vezetőként állt a csapatai élén, jóllehet még mindig átmeneti jelleggel.
Légiónként hat tribunust is találunk. Ezek némelyike még mindig karrierje elején álló tapasztalatlan ifjú arisztokrata, ám egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a tribunusok között a lovagrend tagjai is (eredetileg ez az osztály adta a lovasságot). Sokan közülük legalább olyan nagy tapasztalattal bírtak, mint a legénységi állomány, ugyanis ebben az időben már, úgy tűnik, megszokottá vált, hogy ők is hosszú éveket töltsenek mundérban. A külföldi háborúk gyakorisága, valamint a Kr. e. 1. században sűrűn fellángoló polgárháborúk következtében sok tiszt szinte folyamatosan szolgált.

A kollektív tapasztalat és szakértelem megőrzésében fontos szerepet játszott a hivatásos centurio megjelenése. Noha már Polübiosznál is olvashatunk arról, hogy a centuriók kiválasztásánál milyen nagy gondot fordítottak arra, hogy állhatatos harcosokat nevezzenek ki erre a posztja, ezek a férfiak valójában csak a köztársaság késői szakaszában válnak kulcsfontosságú személyiségekké. Caesar saját hadjáratairól készült beszámolójában minden tiszti rang közül a centurióknak adózik a legtöbb figyelemmel és elismeréssel, akár testületileg, akár név szerint említi őket.
A Galliában harcoló Sextus Bacchulust vagy a Pharsalusnál (Kr. e. 48-ban itt győzte le Caesar Pompeiust) vitézkedő Crastinust hősként ábrázolja, olyan embernek, aki lelkesítő példát mutat a katonáinak. Caesar írja, hogy gyakran léptetett elő veterán légióknál alacsonyabb beosztásban szolgáló, vitéz centuriókat magasabb pozícióba frissen felállított egységekhez.
A teljes caesari életműben mindössze egyetlen konkrét utalást találunk arra, hogy valaki a legénységi állományból emelkedjen centunói rangba, és ez a bizonyos férfi is Pompeius, nem pedig Caesar alatt szolgált. Ettől eltekintve semmi támpontunk nincs arra nézve, hogy miképpen történt ezeknek a tiszteknek a kiválasztása. Vajon már tisztként léptek be a hadseregbe, vagy a legénység soraiból léptették elő őket? Annyi bizonyos azonban, hogy amint valaki belépett a centuriók klubjába, egyfajta társadalmi státust és idővel rendszerint némi vagyont is magáénak mondhatott.