Az auxiliaresi gyalogos cohorsokba és lovas alánba („szárnyakba”), illetve vegyes gyalogos és lovas cohorsokba szervezték. A hat cen1uriébó (6 x 80 = 480), tisztekből és más létszámfelettiekből álló gyalogos cohors létszáma 500 fő volt: innen ered a cohors quingenaria elnevezés. Más cohorsok tíz centuriából álltak, és nevük is cohors milliaria („1000-es") volt.
A lovasságot is hasonlóképpen quingenaria és milliaria egységekbe osztották, melyek közül az előbbi 16 turma (16 x 32 = 512), továbbá tisztekből és létszámfelettiekből, az utóbbi pedig 24 turmából állt. A vegyes cohorsok (cohortes equitatae) felépítése körűi elég nagy a bizonytalanság.
A quingenaria és miliiaria alakulatok valószínűsíthető összetétele 480 gyalogos és 128 lovas (4 turma), illetve 800 gyalogos és 256 lovas lehetett. Az ütközetben ezek a lovasított egységek a lovassággal harcoltak. A későbbi dragonyosok elődeinek tarthatjuk őket, mivel nem voltak teljesen lovasítva és olyan jól felszerelve, mint az alák lovasai.
Auxiliaris lovas
Az alak Kr. u. 100 táján harcolhatott. A legújabb mintájú, a sisakharangon kereszt alakú merevítőkkel megerősített sisakban látható. Páncélja sodronyvért, bár pikkelypáncélt is viseltek. Védőfegyverzetét lapos, ovális pajzs egészíti ki. Fegyverzete a kelta eredetű hosszú kétélű kardból (spatha), illetve egy könnyű, váll feletti hajításra és szúrásra is alkalmas lándzsából (lancea) áll (a római lovasság általában nem használta hónaljból a lándzsát).
Josephus, a történetíró, még a nyereghez erősített, könnyű gerelyekkel teli tegezt is megemlít. Ezt Arrianosz is megerősíti, aki olyan lovas gyakorlatokat is leír, amelyeknél egyetlen vágta alatt 20 gerelyt hajítottak el.